Bénák ezek...

Tegnap staff-party-n voltam, azaz ez úgy történt, hogy a Hotel Holiday Inn, ahol ugyebár már nem dolgozom, úgy döntött tavaly decemberben, hogy a személyzetnek rendez most egy bulit. Ez a staff-party.

Ott volt a helyem ennyi idő után, úgyhogy szépen felöltöztem félgálába és elbattyogtam exmunkahelyemre exkollégáim közé és vártam a bulit.

Először összeszállingózott a felcsicsamicsázott tömeg, ez O.K. Aztán kaja volt, ez is naggggyon rendben volt, még komplett vegás menüvel is szolgáltak, amit egész ízletesen készítettek el (a Holiday Inn-ben nem angol a szakács ;). Aztán mi, Európából szalajtottak és ahhoz szokottak (két szem lengyel és két szem magyar) vártuk, hogy majd elkezdődik a buli.

Megtörtént az elsötétítés, csak az a plafonon forgó gömb-izé világított és adott némi villogó fényt, meg egészen használható zenével hozakodott elő a negyedosztályú DJ, mire mindenki rajtaütés-szerűen elkezdett... fényképezni (!). Talán túl sötétnek találták a diszkrét félhomályt és így akartak némi világosságot? Mindenesetre életnek nyoma sem volt, mindenki bőszen ült a helyén, időnként felhangzott egy-egy asztaltól némi nevetés, de valahogy nem volt a dolognak lüktetése.

Aztán úgy 10 óra felé jött Mr Akárki és előrángatta a tombolát. Micsoda eredeti ötlet! Szóval, mire végre mégis belelendült volna a társaság a hancúrba és elkezdődött volna némi táncitánci, akkor hozakodtak elő - remek időérzékkel - a tombolával, amitől szerintem már minden egészséges ízlésű embert a hideg ráz.

Na, itt álltunk fel magyar kolleginámmal és hagytuk el pánikszerűen a termet úgy fél 11 körül - látva, hogy ebből semmi sem lesz.

Bénák ezek, még mulatni sem tudnak.