Több éves szokásom már, hogy januárban felkerekedek és elmegyek a Nemzeti Galériába. Talán a Karácsony előtti és alatti nyüzsgés, no meg a Szilveszter őrülete irányít minden év elején erre a nyugis helyre, ahol szépséget, harmóniát és csendet találok.
Nem értek a festményekhez, egyszerűen csak szeretem a szépet és azt a hangulatot, ami egy képtárra jellemző.
Most viszont itt ülök cirka 2000 km-re otthonról és a Budai Vár, benne a Galériával igen messze van. Emiatt történt, hogy jobb híján ráfanyalodtam az itteni Nemzeti Galériára, plusz még Anitát is elrángattam magammal, vagyis tegnap délután találkoztunk a városban és elbattyogtunk a National Gallery-be képeket nézni.
Anita ugyan tegnap dolgozott és csak fél 5-re tudtunk talit megbeszélni, amiről persze a Hackney-ban lévő dugó miatt késtem. Így csak 5-re értünk a Trafalgar térre és 1 óránk volt császkálni a múzeumban, de már ez is több volt a semminél. Nem tudtuk bejárni természetesen az egészet, de pár teremben megfordultunk - és legalább nem kaptunk intellektuális gyomorrontást a rengeteg újdonságtól, valamint a tél hátralévő részére is maradt még nézegetni való kép :)
Igazából olyan festményt, ami úgy lenyűgözött volna, mint a mi Nemzeti Galériánkban évekkel ezelőtt Benczúr Gyula műve, a Vajk megkeresztelése, nem találtam; de amikor elkezdték a látogatókat udvariasan kifelé terelgetni zárórakor, az utolsó teremben belebotlottam El Greco néhány festményébe. El Grecot nagyon szeretem, úgyhogy hála neki, nem enyhe csalódottsággal, hanem jókedvűen léptem ki a Gallery kapuján.
És bár fényképezővel felfegyverkezve érkeztem, csattogtatni nem tudtam, ugyanis ebben a múzeumban nem szabad fényképezni. Így képeket nem tudtam hozni a képekről, sajna be kell érnetek ennyivel... Bár, akit érdekel, az a http://www.nationalgallery.co.uk/ weboldalon talál pár szép festményről fotót.
No comments:
Post a Comment