Udvariasság vagy kedvesség?

Miután el kellett mennem vásárolni a Tescoba, meg úgyis tele volt a hócsukám még a lengyelekkel, fogtam magam és bebuszoztam Hackney Central-ba. Na, ott aztán gyógyulhatott a lelkem, mert az tele van feketékkel. Végre otthon... :D

Hazafelé a buszon meg azon filóztam, hogy itt a híres angol udvariasságot valójában a feketék viszik tovább, ráadásul sokkal hitelesebben. Az angolok már leszoktak erről, meg az ő udvariasságuk mögött mindig is a felsőbbrendűségük teljes tudata húzódott meg. A feketék között meg aki kedves, az kedves, aki meg nem, az nem és kész.

Szóval nem nagyon kell összekeverni az udvariasságot a kedvességgel. Nekem az utóbbi jobban bejön, mert magában foglalja az előbbit is; ráadásul pontosan tudom, az illető valóban szimpizik velem, vagy sem, ergo: nem érhet meglepetés. A szimpla udvariasság mögött meg bármi lehet a mély megvetéstől a gúnyig, csak mindez "szalonképesen" előadva. Köszi, ezt inkább nem...

És már megint egyik kedvenc témámnál, az őszinteségnél tartunk...