Covent Garden-i meglepetés

Negyedik alkalommal készülődtem ki vasárnap a Covent Gardenbe meghallgatni újdonsült kedvenceimet. Sok meglepetésre nem számítottam, hiszen az elmúlt három alkalommal már láttam égnek álló hajú, edzőcipős (időnként bakancsos) hegedűvirtuózt,

egy nagybőgőst, aki gitárnak használja a hangszerét

és egy magyar lányt, aki életében először itt, a szemem láttára elsőhegedűsködött ebben a csapatban, stb., stb.

Mi meglepetés érhetett volna még ezek után??? :-)

Ért, mégpedig kellemes meglepetés, ugyanis vasárnapra teljes lett a csapat. Ami annyit jelent, hogy Mr Paganini II. (a bukaresti "ördög hegedűse") is - akinek a játékát előző nap meglehetősen hiányoltam - megérkezett. Még teljesebb lett a műsor, kiegyenlítődött a zene és a show aránya. (Miatta? Nem miatta? Ki tudja? Ám a tény az tény. És - mint kiderült - nemcsak tehetségért, de - a csapat többi tagjával együtt - hülyeségért is többször állt sorba... :-))) Őrült bőgősünk tett a show érdekében nem keveset, ezzel együtt most jutott szerep a nevetés mellett a zenének is.

Igazán nem tudom, mit is kívánhatnék még... :-) Vagyis mégiscsak tudom. Hogy végre fel tudjak venni és meg tudjak mutatni nektek egy-két olyan zseniális hegedűszólót, mint amiket akkor produkált Paganini II., amikor nem vittem magammal a gépet. (Azóta is ütöget a csöndes guta, hogy akkor itthon hagytam.) És még talán egy videókamerát szeretnék. És - utoljára, de nem utolsósorban - nagyon szép és nagyon sikeres életet ezeknek a muzsikusoknak.