Megkeveredve

Elfelejtettem vasárnap feltölteni az Oyster-emet. Valahogy kizökkentem a megszokott ritmusból. Nem is ez volt a legnagyobb baj, hanem az, hogy összvissz 6 font volt nálam készpénzben, a bérlet meg 24,20. Az egyetlen automatából meg, amit gyalog el tudok érni, éppen kifogyott a lóvé, csak a fityiszt mutatta, amikor meg akartam fejni.

Így aztán hétfőn hajnali fél 6-kor ott álltam teljes menetfelszereléssel a töküres Upper Clapton Road-on a fene nagy sötétségben és nem voltam gondtalan :-)

Sürgetett az idő, így hát osztottam-szoroztam magamban és úgy döntöttem, hogy a pénz most valóban nélkülözhetetlen. Szépen hazasétáltam és - szégyen, nem szégyen - bekopogtam Borihoz. Már a reggeli készülődésben volt, gyorsan elmeséltem neki a szitut és ő nagyon aranyosan kisegített egy huszassal - még egyszer hálás köszönet neki. (Egyébként úúúúúúútálok kölcsönkérni!!!!!!!)

Eddig jó, de akkor szembesültem azzal az addig még figyelembe nem vett ténnyel, hogy ilyen korán a környék összes trafikosa, aki Oyster-t tölt, még javában szunnyadozik, ergo: minden zárva van. Mit volt mit tenni, lejárt bérlettel és a rá való lóvéval a zsebemben felültem a National Rail-re és beblicceltem a Liverpool Street-ig. Ott már van metró és akkora forgalmú hely, hogy kora reggel is el lehet ilyen ügyeket intézni, mint bérletvásárlás..

Mázlim volt, a vonatról leszállva találtam egy kaput, amit nem bérlettel kellett kinyitni, hanem szélesre tárva várta a magamfajta szerencsétlenkedőket. Hú, ezt megúsztam! Ha nem így lett volna, jó sok büntit kellett volna fizetnem a lógásért. Hülyének van szerencséje...

Aztán persze az is hamar világos lett, hogy a hajnali kölcsönkérés kényelmetlensége volt a büntetésem, hiszen a metrónál már kártyával is lehet(ett volna) fizetni...

Tényleg meg vagyok keveredve :-) És ilyet soha többé nem akarok!