Otthon

Ma kora délután beruccantam a belvárosba, volt ott egy találkozóm. Amíg odaértem, kétszer is megállítottak útbaigazítás kérés címén - szerencsére olyasmiket kerestek, amiket tudtam, merre vannak, így hasznos tagja lehettem a társadalomnak :-P

A találkozó után leballagtam a metróba az Oxford Circus-nél és felugrottam egy éppen bent álló szerelvényre. Büszke voltam magamra, hogy milyen ügyesen elcsíptem a vonatot - de amikor már 5. perce ücsörögtünk és csak nem indultunk, igen erőteljesen kezdtem kételkedni, hogy ez a frappáns vonatfoglalás valóban az én érdemem. Aztán elkezdte a hangosbemondó, hogy fölösleges ücsörögnünk, mert a King's Cross megálló le van zárva, úgyhogy most egyelőre egy tapodtat sem fogunk menni.

Remek! Lekászálódtam a metróról és felkecmeregtem a felszínre. Igen ám, de Oxford Circus-től még soha nem mentem haza busszal... térkép meg sehol. Mindegy, a buszmegállóban kinéztem magamnak egy szimpatikus járatot, ami a tábla szerint megáll Liverpool Street-nél, onnan meg hazajöhetek a Rail-lel...

Felszálltam, a buszon elintéztem az egész jövő- és a fél jövő utáni hetem beosztását telefonon - és nini! a busz csakugyan megállt Liverpool Street Station-nél. Fölkaptam a Rail-re, hazafelé beugrottam a közértbe kajáért és most már pötyögöm is nektek a mondanivalómat...

Komolyan mondom, mint otthon :-)

És itt a válasz Willsonunk pár nappal ezelőtti kérdésére, hogy Magyarország jelenti-e még számomra az otthont.

Nem tudom már, hol vagyok otthon. Nem tudom, Magyarország az otthonom-e még, vagy hogy Anglia az új hazámmá nőtte-e ki magát. Ma itt éreztem magam itthon. Tudtam kérdésekre a választ, találkoztam egy ismerősömmel és hazataláltam minden segítség és eltévedés nélkül ismeretlen úton a világ egyik legnagyobb városában, mindezeket pedig olyan természetesen műveltem, mintha itt nőttem volna fel.

Talán az otthon fogalma nem is földrajzi helytől függ, talán nem is a "hol" a lényeg.

Asszem, az ember ott van otthon, ahol boldog és mindenhol otthon van, ahol boldog tud lenni. Én most itt tudok boldog lenni - és bízom benne, hogy ez a boldogságérzet csak fokozódik az idő haladtával. Aztán majd egyszer, ha hazalátogatok és ott is boldog leszek, akkor arra az 1-2 hétre megintcsak magyarhon lesz az otthonom. De ki tudja, lehet, hogy fél év, egy év, tíz év múlva meg már megint máshol érzem magam otthon. Vagy mindenhol otthon érzem magam :-)

Ez a fogalom annyira átértékelődik, ha az ember kikerül abból az országból, ahol született és élt egy ideig. Most Hackney-be jövök "haza", londoni lakos vagyok és ez a természetes. Már itt is vannak barátaim, magyarok is, nem magyarok is, van kötődésem ilyesformán ide is. Ha elhagynám Londont, fájó szívvel hagynám itt azokat az embereket, akiket a szívembe zártam és az itteni társaságomat, baráti körömet jelentik.

Valahogy ezen nem gondolkoztam még el igazán komolyan, csak most, hogy szembejött velem Willson kérdése. És most úgy érzem, nincs válasz. Eljöttem Magyarországról - de nem jöttem el Európából. Ha más földrészen lennék, akkor is még mindig a Föld nevű bolygón tartózkodnék. Ha meg ellopnának a Marslakók, akkor az Univerzum lenne még mindig ugyanaz. Igazából nem is változtat az ember lakóhelyet, mert akárhova megy, mindig otthon marad, legfeljebb az "otthon" fogalma tágul egy kicsit :-)

Nem az a lényeg, hol élsz. Találd meg a társaságodat, a boldogságodat, a lelki békédet. Önmagadat. Akkor otthon leszel, akárhová is kerülsz.