Le mertem volna fogadni, hogy ez lesz. Most néztem az Origo-n a híreket. Magyarországon március 15-ét az "ünneplők" tüzes palackok, a rendőrök könnygáz-gránátok dobálásával ünneplik. Szinte minden képen rohamrendőrök, több, mint a felén akció közben.
Gyerekek, muszáj ezt? Közben meg azt kérdezi mindenki hangosan vagy némán, hogy hol érzem magam otthon. Szerintetek?
Magyarországon már féltem - épp az ilyen események és emberek miatt, amikről és akikről most is olvastam.
Nem akarok félni többé. És ha ehhez el kellett költöznöm, akkor tessék, megtörtént. De emberhez méltóan akarom leélni az életem további részét is, és ha ez a Magyarországnak nevezett országban nem lehetséges, akkor igenis megyek máshova.
Mert ott vagyok otthon, ahol nem kell félnem. És úgy tűnik, egyelőre otthon nem lehetek otthon.
7 comments:
Keményen, és ítélkezően beszélsz Andi. Az előbbi nem baj. Az utóbbi nem tetszik.
Mindazonáltal egyetértek Veled abban, hogy nem jó az ilyesfajta "ünneplés".
Sajnálom, hogy az ünnepeinken félnünk kell. Sajnálom, hogy nincs rend sem a fejekben, sem az utcákon. Sajnálom, hogy sokunknak el kell, el kellett hagynia az országot csak azért, hogy egy emberibb, nyugodtabb helyen élhessen. /Bár megkérdőjelezem, hogy lehet-e még ilyen helyet találni a civilizációban/.
Mégis, sokan élünk itt azért, mert őszintén reméljük, hogy mondjuk 100 év elteltével is lesz még magyar, lesz még Magyarország! Egy szebb, egy jobb, egy emberibb.
W.
Nem névtelen!
Willson :-)
Ez nem ítélkezés. Ezek tények. Szomorúak és én is eléggé elkeseredett hangulatban írtam a postot.
Sajnálom, ha nem tetszik, de ha ilyesmik történnek, akkor ilyesmik vannak rám hatással és ezekre tudok csak reagálni. Ha mindenki virágokat szagolgatna márc. 15-én meg a többi ünnepen könnygáz helyett, akkor valószínűleg én sem Londonból írogatnék most blogot.
Már rég rossz, ha egy népnek azt kell remélnie, hogy mondjuk 100 év múlva valósulhat meg, amihez mindenkinek alapból joga van, mégpedig most, a jelenben: hogy emberi életet élhessen.
Az meg bőven rossz, hogy remélnie kell ezt, mert ez azt jelenti, hogy most erre kilátás sincs.
Ebben nincs semmi ítélkezés. Csak tények vannak. A tényeket pedig otthon formálják. Rám csak hatással van. Nem lelkesedem az otthonról érkező hírek hallatán és nincs 100 évem kivárni azt a bizonyos emberi életet. Most élek, most akarok emberhez méltóan élni. Nem hiszem el, hogy aki ott van, az nem így gondolkodik és szívesen fél, mert ettől magyarabb lesz. De ha így van, akkor erre is megvan a lehetőség. Ki ezt az utat választja, ki azt.
Az én reagálásaim pedig ettől még maradnak azok, amik.
Látom, már megint nem tudtál nevesítve belépni :-) Egyszer elárulhatnád, milyen varázslattal csinálod, hogy egyszer sikerül, máskor meg nem :-)
Én nem élek magyarországon, csak a sajtó által követem az ottani eseményeket, és eléggé sajnálom, de mégis azt kell mondanom: egyetértek veled, Andi.
Természetesen Magyarországot akartam írni.
Tudjuk :-) Mármint, hogy Magyaro-ot akartál írni.
Szerintem, ha eddig nem éltél ott, most ne is költözz oda. Amilyen híreket mostanában onnan kapok... Bukarest biztonságosabb :-)
Post a Comment