A cérna elszakadt

Nem tartom magam türelmetlen embernek. Udvariatlannak sem. Képesnek tartom magam arra, hogy kultúrált, emberi módon, megbeszéléssel intézzek el valamit. Ez általában működik. Kivéve akkor, amikor a másik fél nem így áll a dolgokhoz.

Talán emlékeztek, október 2-án írtam arról, hogy benyelte a bankautomata a kártyámat. Ez egy pénteki napon történt, cirka három hete. Megkaptam a cserekártyát. Az ügyintézőm - egy arab srác - közölte, hogy máris tudom használni, tudok fizetni vele, pénzt felvenni, mindent. Persze perceken belül kiderült, hogy ez egyáltalán nincs így, hiszen a szemközti DVD boltban nem tudtam használni a kártyámat, kiírta a gép, hogy érvénytelen a PIN kódom. No, vissza a bankba, ott egy másik ügyintéző közölte, hogy az új kártya nem működik a régi PIN kóddal, újat kell kapnom. Rendben. Közben előkerült a saját ügyintézőm is, úgyhogy ha már így összefutottunk, megadtam neki az új lakcímemet, mert ez eddig elmaradt, be is pötyögte a számítógépbe. A tájékoztatása szerint 3 munkanap, amíg megérkezik az új kód. Vártam 3 munkanapot. Semmi. Ráraktam még egyet, de újabb semmi. Az ötödiken bementem a sráchoz, hogy na, mi van? Közölte, hogy várjak újabb 3 munkanapot. Ezt ugyan nem értettem, de még lenyeltem.

Közben persze a kártyám használhatatlan, sem automatából nem tudok a pénzemhez jutni, sem fizetni nem tudok vele, gyakorlatilag csak porfogónak jó. Én meg, mint a mérgezett egér, rohangálok a bankba készpénzért.

Ma ismét bementem, hogy készpénzt vegyek föl a bankban és rákérdezzek a PIN kódomra, de már nagyra nőtt fejjel indultam el itthonról. Szerintem kitaláltátok, hogy PIN kód még mindig sehol...

Már sokadszorra álltam végig a hosszú sort több, mint fél órán keresztül a dögmeleg bankban. Három pénztár volt nyitva és drukkoltam, hogy a fekete sráchoz soroljon be a sors, mert még mindig a fekete pasikkal tudom a leghatékonyabban intézni az ügyeimet. Szerencsém volt, így lett. Elmondtam neki, hogy cash kell, no meg ha úgyis bemászik az adataimba, nézze meg, legyen kedves, hogy elküldték-e már a PIN kódomat és ha igen, mikor, mert eddig eredménytelenül várakozok és intézkedek. Tök jókedvűen, vigyorogva megnyugtatott, hogy nyugodtan várjak még, értsem meg, hogy nem megy ez annyira gyorsan. Na, itt szakadt el a cérnám, mert micsoda dolog, hogy még én értsem meg azt, hogy nem végzi el a bank a munkáját? Nekem legyen mindenféle kényelmetlenségem az ő trehányságukból?

Nem, nem kiabáltam. Még csak csúnyán sem beszéltem. Viszont rendkívül határozottan közöltem vele, hogy több mint 2 éve vagyok a Lloyds bank ügyfele, kikérem magamnak, hogy szimplán hülyének nézzenek, hitegessenek és kényelmetlenséget okozzanak. És azt is közöltem, hogy addig innen nem mozdulok, amíg érdemi intézkedés nem történik végre a kódom dolgában. És a nyomaték kedvéért levettem a kabátomat, hogy lássa, nem viccelek, tényleg beköltözöm a bankba, ha erre van szükség.

Innentől fogva a fiú elkezdett komolyan venni és elkezdett intézkedni is. Elmeséltette velem az egész sztorit, én meg jól elmondtam neki. Kiderült, hogy egyrészt nem megfelelően tájékoztatott az eddigi ügyintézőm, másrészt meg - amikor a fekete fiú felém fordította a monitort, hogy ellenőrizzem le a címemet - az is kiderült, hogy amikor beírta az új címet, a házszámot bizony elfelejtette bepötyögni. Vajon ez nem tűnt fel neki már két hét óta? Főleg úgy, hogy már jártam is bent nála? Vajon hova küldte a PIN kódomat házszám nélkül? Ezek szerint nem csinált semmit az ígérgetésen kívül, ha még csak észre sem vette ezt a szarvashibát.

Na, amikor láttam, hogy ezek szerint senki semmit nem tett két hete az ígérgetésen és a fejemre szaráson kívül, tényleg kiakadtam. Mondtam a fickónak, hogy ha záros határidőn belül nem kapok PIN kódot és nem tudom használni a kártyámat, akkor megszüntetem a számlámat és átigazolok a szomszédos Barclays bankhoz, mert ez azért mégiscsak túlzás, hogy más trehánysága miatt szívok itt már hetek óta.

Fura módon a konkurencia beígérésére felpörögtek az események. Még azt is megkérdezte tőlem a fiú, hogy ki volt az ügyintézőm. Szerencsére az arab srác is bent volt épp a bankban, úgyhogy meg tudtam mutatni, ki volt a nagy képességű kolléga.

Utólag csodálom a fekete fiú türelmét és azt, ahogy bánni tud az emberekkel. Csóri mindent megkapott tőlem, amit igazából a kollégájának kellett volna kapnia. Mondtam is neki a végén, hogy legyen kedves továbbítani mindent a másik pasinak, mert igazából őt illeti a mérgem - no meg a srác is jobban jár, ha nem tőlem kapja meg, ami szerintem jár neki.

Végül abban maradtunk, hogy ő személyesen veszi kézbe ezt a dolgot és postázza el nekem a kódomat. Ha pedig esetleg, valamilyen fatális véletlen folytán nem érkezik meg jövő hét elején sem, akkor hozzá menjek vissza.

Ennyi türelmi időt még kap tőlem a Lloyds bank. Ha most sem kapom meg a PIN kódomat, akkor elbúcsúzom a Lloyds banktól és irány a Barclays! Hát fogok én kínlódni ezekkel?