Délután elindultam tekeregni. Nem éppen cél nélkül, egy zacskó gyümölccsel startoltam el itthonról azzal a céllal, hogy meglátogatom a londoni krisnás templom vasárnapi istentiszteletét.
Ahogy leszálltam a Victoria line-ról és ballagtam át a föld alatti folyosókon a Central line felé, nagyon ismerős hangokra figyeltem föl. Valaki az utcazenészek népes táborából a KFT Afrika című számát játszotta. Ezt annak idején én is sokat játszottam az egyik bandámmal, no meg a KFT-t is szeretem. Önkéntelenül futóra vettem, hogy még a szám vége előtt szemügyre vegyem az illetőt, aki magyar dallal szórakoztatja a metróban mászkálókat. Rá is bukkantam egy zenebohócra.
Nem viccelek, valóban az volt. Arca kifestve, orrán piros krumpliorr és az egész ember bohócgatyában. Persze mire odaértem hozzá, már énekeltem a számot, úgyhogy nem volt nehéz kitalálni, hogy én is magyar vagyok. Azonnal szóba is elegyedtünk. Végül persze hagytam gitározni - nem azért álldogált ott, hogy velem beszélgessen -, viszont amikor végzett, gyorsan megállapodtunk, hogy dumálunk tovább.
Először beadtuk a Krisna-templomba a gyümölcsöt, utána pedig irány a Hyde Park. Persze előkerült a gitár is, úgyhogy hol muzsikáltunk (én a dúdolás részét választottam hangszer hiányában eme tevékenységnek), hol diskuráltunk. Végül, mielőtt még odafagytunk volna a tópartra, összeszedelődzködtünk és irány a legközelebbi teát, vagy forró csokit kínáló kricsmi. Egy McDonald's lett az áldozat és egy-egy adag sültkrumpli és forró csoki mellett jól felmelegedtünk.
Új barátra találtam Londonban. És - természetesen, ahogy általában ez velem történni szokott - ő is zenész :-D
2 comments:
Ez annyira jó. :) A KFT hatalmas, nem is tudom, hogy lehet nem szeretni. :D Ezen felbuzdulva mindjárt én is játszok tőlük valamit itthon, magamnak. :) Manó
Gondoltam rád, Manó, amikor írtam a postot :-)
Én meg meg fogok tanulni gitározni :-D A pengetősök eddig még kimaradtak az életemből, ideje pótolni.
Post a Comment