Csontkovács

A szomszédban egy ideje átjáróház van. Nem huzamosabb időre, csak néhány napra érkeznek szállóvendégek. Itt lakott Ancsa és Anti is - emlékeztek, a két tetoválós fiatal -, most pedig egy Nógrádból érkezett házaspár tölti itt az egy hetes gyereklátogatási-túristáskodási idejét.

Az egyik beszélgetés alkalmával kiderült, hogy a férfi természetgyógyász, többek között csontkovácskodással is foglalkozik. Bár nem szokásom letámadni maszek kívánságokkal az ideérkezőket, évekkel ezelőtt megcsontkovácsolt és mostanában újra rendetlenkedő derekamra való tekintettel megkérdeztem, beleférne-e egy kezelés az idejébe.

Tegnap reggel össze is hoztuk. Az éles fülű magyar szomszédság a hír hallatán ráröppent a témára és többen kértek ilyen-olyan kezelést. Persze ingyen. Jellemző.

Én kifizettem a kezelést, megegyeztünk egy korrekt árban. Nekem ennyit megér, hogy nem fáj a derekam, no meg utálok potyázni azon címszó alatt, hogy magyarok vagyunk. Na és??? Egy pár napos, felületes ismeretség nem egyenlő a közeli rokonsággal, hogy ingyen áldozzon rám a szabadidejéből.

Vajon egyszer el fog múlni ez az undok, potyázós magyar mentalitás?