Karácsonyi basszus (mert ilyen is akad ;-)

A további kommunikációs zökkenők elkerülése érdekében (mert tudom, hogy velem nem könnyű... :-) : nem, nem gúnyolódom, még ha esetleg annak is tűnik. Főleg nem karácsonykor, de máskor sem. Ugratni szoktam másokat - több hiteles tanúm van rá -, de az játék és szeretetből történik (vagy valami ilyesmiből).

Igen, máshogy nézek és látok dolgokat, embereket és eseményeket; ez nem jelenti, hogy nem látom meg az értékeket, vagy nem ismerem a mai világ értékrendjét. Csak megvan a sajátom. (Türelem, emiatt előbb-utóbb ugyanúgy keresztre fognak feszíteni, mint azt, akinek a szülinapját éppen most ünnepeljük, csak - és ez a következő jó hír - én nem maradok fenn évezredeken át. Ami vigasztal: nem egyedül fogok lógni a szögön én sem, hanem világnézeti sorstársaimmal együtt :evil:)

Ez: :-) nálam mosolyt jelent, barátit, időnként még egy baráti ölelést is magában foglal, ha annak is akad ott hely. Nem gúnyos vigyor, nem tipikus női, aljas, áruló mosoly (bocs, csajok, de ilyen is létezik, hiába tagadnánk!).

Ez: :-D nevetést jelent, szívből jövőt, őszintét, nincs benne semmiféle hátsó-bántó szándék.

Ez: :-P na, ez jelenti azt, hogy valakit ugratok. Megsértődni nem kell, aki nem bírja, hogy froclizzák, az szól. Így alkotott meg az anyatermészet, és miután nem rossz szándékkal csinálom, nem is fogok ezen változtatni. Aki ahelyett, hogy visszaugratna, leállít, azzal nem teszem, de akkor kimarad a játékból és úgy kell neki! Egyébként is csak azokat ugratom, akiket csípek (na, most jól elárultam magam! ;-D)

Summa summarum: akiben valamit elismerek, tisztelek és/vagy becsülök, uram bocsá' szeretek, legyen az emberi, szakmai, mindkétféle, vagy bármiféle dolog, azt csípem, tehát ugratom. Logikus, nem? :-) Ezeket a nyavalyákat meg (:-D, ;-), stb.) arra használom, amire eredetileg kitalálták őket.

Így már minden világos? Lazítsunk, emberek! :-)

Még egyszer boldogot! :-)