Jéééé... ilyen is van?
Mászkáltam a féjszbukon és pár nap leforgása alatt azt fedeztem föl, hogy az egyik klubba több, egymást nem ismerő ismerősöm is belépett. A klub neve "BKV-pótló". Azt hittem, valami hülyeség, de a néhány ismerősöm között van tréfát nem ismerő is, aki nem lépeget csak úgy be mindenféle group-okba, úgyhogy utánajártam a dolognak.
Legnagyobb megdöbbenésemre olyasmit láttam, amit már régesrég nem tudtam elképzelni magyar emberekről (hiába, a rossz tapasztalatok!).
A klub üzenőfala arról szól, hogy a BKV-sztrájk idején az autótulajdonos klubtagok megjelölik, mikor, hova mennek, a nem autósok pedig megírják, milyen fuvarra lenne szükségük. Így aztán kereslet és kínálat találkozik ezen a "fuvarpiacon".
Nem kapcsolódtam be, mert innen sem segíteni nem tudok azoknak, akik el akarnak jutni valahová, sem szükségem nincs más fuvarjára, létszámnak meg hülyeség belépni; viszont jól esett olvasni, hányan ajánlották fel a segítségüket ismeretleneknek és hányan fordultak bizalommal ismeretlenekhez segítségért. Jó volt látni egy kis összetartást, egy kis kölcsönös figyelmet és törődést.
Nem lehetne ezt mindig, az élet minden területén így? Hiszen ez a klub is azt mutatja, hogy nem is olyan nehéz ez... és hogy szükségünk van egymásra, akár sztrájkol a BKV, akár nem.
2 comments:
Kíváncsi lennék, hogy ez mennyire működik a valóságban, és hogy ez miért nem működik a mindennapokban így, ha már tényleg emberi viselkedés.
Mindig kell valami szokatlan, ami kihozza az emberekből az embert? Akkor legyen mindig valami új, ami szokatlan! Hátha ember lesz az ember...
Valószínűleg működött, legalábbis ahogy a kommentekből kivettem.
Ezek szerint mindig kell valami szokatlan... Az is, akit elhagynak, akkor döbben rá, hogy jobban odafigyelhetett volna a másikra, amikor az már elmegy. Valahogy ez az "eső után köpönyeg" stílus a divat, fogalmam sincs, hogy miért. Erre egyszer még globálisan nagyon rá fogunk fázni - talán szó szerint.
Post a Comment