Azt hiszem, kérem, itt valami tévedés van. Úgy látom, előfordul, hogy valaki úgy megy fel a netre diskurálni, hogy előtte gondosan leveti magáról az összes jólneveltségét és udvariasságát. Vagy talán nincs neki olyan neten kívül sem?
Fura élményeim vannak időnként, ma este is tátva maradt a szám. Remélem, mire lepötyögöm ezt a postot, be tudom majd csukni ;-)
Beszélgetek egy netes ismerőssel, akivel már hetek óta (lehet, hogy hónapok óta?) imitt-amott összefutunk a hálón a hasonló érdeklődésünkből fakadóan, meg átmászkálunk egymás blogjára, meg mindig egymásba botlunk úgyis. Valami kapcsolat már van, valami kölcsönös szimpátia-féleség is; a kezdeti, kicsit konvencionális stílus már eltűnt, a beszélgetés oldott, fesztelen, és ez így természetes és jó.
Az nem baj, hogy beleszólnak mások a diskurzusba, tegyék, nyílt a dolog. Szeretek új embereket megismerni. Csak... nem mindegy, hogy azok az emberek hogyan indítanak.
Most momentán azt nem értem (és ezért csodálkozom tátva maradt szájjal), hogy velem, a számára vadidegennel miért beszél valaki úgy, mintha ezer éves haverok lennénk? Nem vagyunk haverok, most "látom" életemben először. A közös ismerős sem jogosít fel senkit ilyen fellépésre.
Felnőtt emberek vagyunk, nem taknyos kölykök (elnézést a taknyos kölyköktől), ráadásul különböző neműek. Vannak bizonyos viselkedési normák, amiket nem árt betartani - és ez vonatkozik a netre is.
Hogy melyik pasival milyen távolságot tartok, azt én határozom meg, és ebből nem engedek. Ha valaki ezt nem tartja tiszteletben, akkor 1. nem tekint nőnek, ergo: saját magát nem tekinti férfinak; 2. hátralépek és ha nem veszi a lapot, koppintok egyet az orrára. Ha ez sem elég, a harmadik körben úgy hagyom faképnél, hogy komolyan eltűnődhet azon, mennyire hatékony a bizalmaskodó, udvariatlan, másikat semmibevevő indítás. És megteszem ezt akkor is, ha maga az Atyaúristen a másik fél.
Magyarországon az a legújabb divat, hogy mindenki bratyizik mindenkivel a legelső találkozáskor? Lehet, de semmi közöm hozzá. Nem ott lakom, nem vagyok ehhez szokva - és nem is akarok ilyesmihez hozzászokni. Vagy esetleg annyira beképzelt az illető, hogy azt hiszi, mindenki elalél, ha megszólítja, tökmindegy, hogyan teszi? Ez esetben rossz hírem van...
Száz szónak is egy a vége: az idegen az idegen, viselkedjen, társalogjon úgy. A neten is. A másik oldalon is ember van, nem csak egy számítógép, nem engedhet meg magának mindenki mindent. Ha ez felfogható, OK. Ha nem, akkor nagyon sajnálom.
Na, kicsodálkoztam magam, most már becsukom a tátva maradt szám. Öreganyám szavaival élve: hogy mik vannak! :-O
2 comments:
Éljenek az éretlenek!
Élnek a kis világukban, ahol ők a császárok, ahol ahogy mondtad "aléljon el mindenki, akivel szóba állnak", és bátorításként kicsit személyeskednek is.
Ehh, szánalmas!
Én is csak azt tudom mondani: "A másik oldalon is ember van, nem csak egy számítógép"
Engem nagyon bátorítanak az ilyenek, pl. arra, hogy jó távol tartsam őket magamtól :-D Kiskakasok a kis szemétdombjukon, de bemutatkozni, meg viselkedni, na azt nem tudnak. Ettől nem alélok el, max. megvan a véleményem.
Post a Comment