Szeretem

Szeretem azokat az embereket, akik okosak. Üdítő velük a beszélgetés.

Szeretem azokat, akik udvariasak, velük kényelmesen érzem magam.

Szeretem azokat is, akik akármit is tettek már le az asztalra, szerények. Biztonságos a közelségük. A szerénység nem azt jelenti, hogy nem tudja valaki magáról, hogy mennyit ér az, amit csinál, hanem azt, hogy van önbizalma, nincs szüksége mások folyamatos csápolására, hogy elhiggye, az, aki. Ezt hívják helyes önképnek. És akiknek ilyenje van, azoknak a társaságában biztonságban érzem magam. Ők kiforrott, stabil személyiségek. (Persze attól, hogy nem hallja valakitől az ember naponta, még pontosan tudja, hogy ki a másik, és még pluszban becsülni is képes a szerénysége miatt.)

Szeretem az őszinte, vidám embereket, azokat, akik nem felületesek.

Szeretem azokat, akiknek az érdeklődése nem csak saját magukra terjed ki.

Szeretem az egyszerű embereket is, akiknek a szájából időnként hatalmas bölcsességek hangzanak el, pedig talán feleannyi iskolájuk sincs, mint nekem. Tudjátok, olyan Matula bácsi típusú emberek. Sokszor jobban meglátják a lényeget és lehet tőlük tanulni.