Mit utálok a Facebook-ban?

Elvileg jó találmány, ha használhatnám úgy, ahogy én szeretném. Az, hogy most az üzenetértesítést felülre rakták és nem lehet mindig látni, a legkevesebb.

Amit utálok a Facebook-ban, az az, hogy mindenféle olyasmit is kell csinálnom, amit nem akarok. Régebben például az volt a mánia, hogy valami internetes játékra kaptam meghívókat nap, mint nap. Na, ezt hamar és határozottan leállítottam, mert ugyan nem nagy dolog kitörölni az ilyesmit, de rendkívül bosszantó, ha ezt naponta többször meg kell tennem, mert nem veszi észre a küldő, hogy a nyolcvanharmadik meghívójára sem lépek be a játékba. Szóval, ezt leállítottam.

Akkor jöttek a körlevelek. Amióta magyarok árasztották el a Facebook-ot, azóta vannak körlevelek is. Addig nem voltak. Gondolom, ez valami hungarikum lehet. Már a profilomra is kiírtam minden magyar számára érthetően, hogy mi jár annak, aki körlevelekkel bombáz. Karácsony tiszteletére pedig meg is váltam egy ismerősömtől, mert túltett önmagán és a körlevelei miatt teljesen idegenek írogattak nekem, pedig azonnal töröltem az irományát, amikor láttam, hogy kilencvenhárom címzettje van. Amikor már mindenkivel tisztáztam mindent - mi jobb dolga is lehet az embernek karácsonykor, ugye -, fogtam és egyetlen mozdulattal töröltem a sáros ismerőst. Ennyi, körleveleknek vége.

Most meg jönnek a jelölések, amiket el kell fogadnom, mert az ismerősöm ismerősei. Vadidegenek, nem ismernek, én sem őket, ki tudja, miért jelölnek be? Ráadásul kísérőlevél nélkül... Ha kíváncsiak rám, miért nem írnak levelet, mutatkoznak be, aztán néhány levélváltás után akár meg is kérdezhetik, hogy bejelölhetnek-e, ahogy azt illik. Nő vagyok, basszus, hadd döntsek már én! Attól, hogy ez egy internetes oldal, még emberek ülnek a gépek mögött, sőt, mi több, férfiak és nők, tehát a szabályok sem változnak az élethez képest. Ha meg nem kíváncsiak rám, minek szerepeljek a listájukon? Létszámnak? Vagy hogy legyen a listán egy angliai "ismerős" is, mert az olyan "trendi"? Ugyan, kérem...

Persze, amikor muszájból, a közös ismerősre tekintettel visszajelölöm az idegeneket - mit tehetek mást, ha nem akarok sértődést? -, akkor meg elárasztanak vacak helyesírással írt kommentekkel, meg groupmeghívókkal. Minek??? Majd belépek oda, ahová én akarok, vagy keresgélek mások groupjai között, ha ihletet akarok meríteni. Aki meg ír, az meg írjon emberi módon, vagy hagyja békén az én rendes profilomat.

Nekem eszembe sem jutna vadidegent bejelölni. Van közös ismerősünk? Na és??? Attól mi még idegenek vagyunk. És most nekem kell jó képet vágnom olyan dolgokhoz, amiktől a hideg kiráz és még csak törölni sem lehet (pedig de szívesen megtenném!), mert ugye van az a közös ismerős, akit nem akarok megbántani. Totálisan csapdában érzem magam, és ezt gyűlölöm!!!!!!!

Basszus, miért nem használhatom úgy a Facebook-ot, ahogy én akarom, miért kell valamit mindig rámkényszeríteni? Nekem nem kell százezer "ismerős", de az a néhány, az legyen tényleg az, ne idegenek, akikről azt sem tudom, kicsodák... Miért kell ez??????????