Cinkeetetés

- Mit csinál, Gergő bácsi?

- Kosztot a cinkéknek.

A serpenyőben faggyú olvadt és zsiradékdarabkák. Később Matula korpát hintett a serpenyőbe és megkavarta.

- Ez majd összefogja...

- Nem lesz ez jó, Gergő bácsi.

Matula ránézett Gyulára.

- Nem-e?

- Kemény faggyút kell az ágakra kötni.

- Majd megkeményedik. Várja ki a végét; de türelmetlen. Pesten a kölyökkutyák tanítják az öreg kutyákat?

...

- Nem vesz fel kabátot? Hideg van kint...

- Tizenhárom mínusz - mondta Tutajos nagyképűen -, és van rajtam pulóver. Teveszőr...

- Akkor jó - mondta Matula. - Itt maradsz! - mordult Bikficre, és kimentek a tizenhárom mínuszba, amelytől könnybe lábadt Tutajos szeme, de azért azt mondta:

- Jó, egészséges idő van.

- Az - mondta Matula. - Na, most ide nézzen! - Lehajtotta a fenyő vízszintes ágát, és lassan öntötte rá a sűrű, korpás faggyút, ami az ágon azonnal megfagyott, és rögtön ki is fehéredett. A vékony kis összefutó ágak úgy tartották a faggyút, mint egy kis tenyér.

- Látja?

- Ügyes... - ismerte el Gyula egy kis keserűséggel, és a gúnyos kacajt is szélnek kellett ereszteni, már csak azért is, mert a hó térden felül ért, és a csizma mintha jeges bádoggá merevedett volna.

(Fekete István: Téli berek)