"Megőrizni az ifjúságunkat nem élettanilag nehéz, hanem lelkileg. Mert elromlunk. Alkalmazkodunk a hitványhoz, a méltatlanhoz. Magunkba szívjuk a világ és a történelem minden szennyét és elkoszolódunk. Egyetlen feladatunk van. A tiszta forráshoz nap mint nap visszatalálni."
Nem vagyok Müller Péter-rajongó, nem idézgetem őt állandóan, sőt, talán ez az első alkalom, hogy Müller-idézetet írok valahova. Ez a néhány mondata azonban mélyen elgondolkodtatott.
Annyi mindennel el lehet tölteni egy életet, oly sok mindenről el tudjuk hitetni magunkkal, hogy fontos. De tényleg az? És tényleg olyan boldoggá tesz? Beérjük ennyivel? És igazán ezt akarjuk örökül hagyni a következő generációnak? Vagy inkább megkeressük az életben és magunkban, a lelkünk mélyén mindazt, ami valóban értékes, amit érdemes továbbadni, amitől mi is és a gyerekeink is boldogabbak lehetünk, mint most. Nem gazdagabbak, nem híresebbek, nem hatalmasabbak, "csak" boldogabbak. Ennél több nem kell, a többi pedig már a jövő generáció dolga lesz.
6 comments:
Szívemből szóltál! ;)
Az jó. Bízom benne, hogy nem te vagy az egyetlen.
Ha ezt tudná mindenki és így viszonyulna a dolgokhoz, akkor jönne el az, amit a magamfajta figura olyan régóta vár.
Rossz úgy, hogy a birkanyájból csak néhányan látnak ki... :S
Ezért kell hallatni a hangunkat.
Egyet kell értsek vele! Olyan szerencsés génekkel rendelkezem, hogy legalább 10 évet letagadhatnék a koromból a külsőm alapján. Eddig nagyjából annyinak is éreztem magam.... De amióta elvesztettem a reményt, amióta elkoszolódtam, azóta sajnos pont annyinak nézek is ki, mint a korom. Azonban egy valami változott: belül legalább 100 éves fáradt öregasszonynak érzem magam...
Azt felejted el, Zsóka, hogy nem csak a probléma, de a megoldása is szerepel az idézetben. Számodra, akinek annyiféle spirituális képessége van, ráadásul még tanári és mesteri képesítésed is ebből-abból, nem csak lehetőség, hanem feladat, sőt, talán kötelesség is újra és újra felkutatni azt a tiszta forrást és erőt meríteni belőle. Te jobban tudod, mint én: ez a forrás soha nem apad ki.
Post a Comment