Gizmo jól megdicsért tegnap a blogjában, amivel kellően zavarba hozott (ezért majd még számolunk, Gizmo, de ettől függetlenül köszi a kedves szavakat :-), ezzel együtt el is gondolkodtatott. A magyarok blogíró-blogolvasó szokásaival kapcsolatban.
Már többször és több helyen elmondtam, hogy ezt a blogot magamnak írom, aztán, ha valaki velem tart, sőt, még kommentel is, esetleg még értelmesen és kulturáltan is, azt külön bónusznak tekintem. Arról viszont nem beszéltem még, miért olvasom - és gyakran kommentelem is - mások blogjait. Nem kizárólag kiváncsiságból.
Gizmo blogját például - ami a címével ellentétben nem is annyira elmebeteg - azért olvasom, mert csípem, hogy van még valaki rajtam kívül, aki egyenesen (időnként hozzám hasonlóan nyersen) kimondja, amit gondol. Nem rejti véka alá a véleményét, de a kétségeit sem, ha éppen olyan hangulatban van.
A tesója, NGyuree, szintén ilyen hangvételű blogot vezet, időnként - mostanában sajnos ritkában (hallod, Gyuri? ez kritika volt!) - klassz fotókkal megspékelve.
NilsCo blogjára már a csuda tudja, hogyan akadtam rá, teljesen ismeretlen volt a blogszerző. Az ő véleménye olyan dolgokról, amik szerintem is fontosak marasztaltak a blogján, és azóta már jó barátságba keveredtünk egymással.
Gyuri barátom blogját személyes ismeretségünk okán kezdtem el olvasni. Ő most íjászként az olimpiára készül, a blogját javarészt ezzel tölti meg, bár időnként más témákról is ír. Egyébként nagy világcsavargó volt amikor megismertem, nem is tudom, az Északi és Déli sarkon kívül van-e még hely, ahol nem járt, sokat lehet tőle tanulni.
Rajta keresztül jutottam el Levihez, aki mostanában mindenféle hivatalos és lakással kapcsolatos gondokkal kűzd, így a blogját is hanyagolja. Kár. Amikor elkezdtem őt olvasni, éppen Németországban dolgozott, így vele a közös témákon és nézeteken túl még az "idegenlégiósság" is összekötött.
Annát is személyesen ismerem, jóban voltunk, amikor még Magyarországon laktam. Együtt izgultam vele végig az érettségit, amióta meg kijöttem, a blogjából értesülök arról, mi minden történik vele, körülötte, vagy éppen mi jár a fejében. Kedvelem a leányzót, a felelősségtudatát, ahogy a kutyáival bánik, és ami az egész világlátását jellemzi.
Éroszka blogja azért kedves a számomra, mert egy jövő héttől negyedikes gimnazista naplója, íróját mégsem a mai fiatalokra többségében jellemző nyegleség, nemtörődömség jellemzi, hanem céltudatosság, széles érdeklődés, tudatos készülés arra a bizonyos nagybetűsre. Én drukkolok... :-)
Manó nem ír terjedelmes bejegyzéseket, időnként viszont gondolatokat ébreszt az a néhány szó, vagy mondat, amit poszt gyanánt megjelentet, és nem ritkán komoly beszélgetések alakulnak ki a kommentelők között.
Novtam nem főállású blogger, viszont nagyon jó meglátásai vannak a ritkán írt posztjaiban, a világért ki nem hagynám.
Dráni naponta ír, időnként viccesen, máskor kritikusan, elgondolkodtatóan, vagy éppen csak leíróan; szívesen olvasom a bejegyzéseit és előfordul időnként, hogy nem értek egyet vele. Így viszont ismerkedhetem egy másik nézőponttal, ami, ha nem is olyan, mint az enyém, de tudom, hogy egy jóakaratú emberé; ezzel a világ is kerekebb lesz.
Remélem, nem hagytam ki senkit... ha mégis, akkor jelezze, és pótolom, no meg ezer bocs...
(A sorrend pedig nem fontossági, csak ha mindent egymásra írok, akkor ki tudja elolvasni? :-)
Nem tudom, ki hogy van vele, számomra nemcsak a blogok témája, vagy posztjai fontosak, hanem az is, aki azokat lepötyögi, tehát maga az ember. Lehet, hogy ebből is fakad, hogy amikor kommentelek, nem a számítógépnek, hanem egy embernek írok, annak, aki ott ül a másik gépnél, és majd olvassa a soraimat. Erről mostanában divat megfeledkezni, de hála istennek, vagyunk néhányan, akiknek az a természetes, hogy a net másik végén ülő érző, gondolkodó embernek írunk kommentet, nem egy blognak, vagy egy gépnek...
No comments:
Post a Comment