Mobilbaleset

Valami - nem, nem valaki, hanem valami - magát nagyon ötletesnek képzelő fazon betört a blogomba és átállítgatta a paramétereket. Nem volt nagy kunszt visszacsinálni, hogy hindi helyett újra latin betűkkel írjak, de már érik, hogy meghívásosra változtassam a blogot. Szóval azok, akik továbbra is kiváncsiak lesznek rám, lassan előkészíthetik az emilcímeket. Ha még egyszer észreveszem, hogy valaki belepiszkált, meghívásos lesz a blog, most még egyelőre csak a Bloggert értesítem arról, hogy az alap védelmi rendszere átmenetileg befuccsolt, kalapálják újra.

Na, de nem is ezért ragadtam most számítógépet, hanem azért, mert elromlott a mobilom. Vagyis a SIM-kártyám. Vagyis nem romlott el, csak azt hittem. Annyi történt, hogy telefonálni akartam és nem talált hálózatot - egy O2-s kártya! -, aztán meg kiírta, hogy korlátozott a szolgáltatás, csak vészhívásokat bonyolíthatok. Hát, kedvem lett volna néhány vészhíváshoz, de úgy gondoltam, mégsem a mentők vagy a rendőrség a megfelelő partnerem ilyen helyzetben. Gondolkodtam, mi lehet a gáz, de egy feltöltős telefonnál nem sok minden adódhat, főleg úgy, hogy dugig van kredittel a kártya.

Szóval bekanyarodtam az első utamba kerülő O2-boltba, és letámadtam az ott ücsörgő arab gyereket, hogy csinálja meg a mobilomat, mert ez így nem igazán baba helyzet, éppen telefonálnom kellene... (A "letámadás" itteni szóhasználat szerint értendő, semmi agresszió, csak lendületes és persze nagyon pozitív voltam :-) Csóri jól kifaggatott, hogy mi történt, aztán végül kipróbálta a SIM-kártyámat a saját mobiljában - csodák csodája, ott működött! Mondtam neki, hogy adja oda a telefonját aztán már itt sem vagyok :-D Nem adta, viszont most már az én ketyerém is dolgozik rendesen. A srác szerint időnként megőrülnek a SIM-ek, olyankor ki kell kapcsolni a mobilt, meg vissza, esetleg kivenni az akkut, meg visszarakni, és máris lehet használni a telefont. Hát nem tudom... Már több, mint két éve nyúzom ezt a kártyát, még egyszer sem csinált ilyet. Remélem, nem válik gyakori szokásává...