Megnéztem az Amadeus-t. Tudom, nem mai film, de még nem láttam, úgy tűnik, ma jött el az ideje.
Eleinte nem tetszett. Nem Mozart figurája nem tetszett - nagyon is el tudom képzelni, hogy akár ilyen bohém, öntelt és felelőtlen is lehetett a fiatal és elkényeztetett Amadeus -, hanem a film hangulata nem tetszett. Nem értettem, hogy a búbánatban kapott ez a film mindenféle díjat - az Oscar kivételével - szerte a világon. Nem értettem Forman-t, hogy miért így dolgozta fel ezt a témát. Aztán lassan kezdtem megérteni.

Tom Hulce Mozartja egyszerűen lenyűgözött - bár az elején nagyon idegesítő és antipatikus fickót hozott, és később sem lett a figura szimpatikus, mégis elragadó volt, mert... Mozart volt. Egy zseni, aki ha muzsikát hall, még a szerelmét is faképnél hagyja, egy öntelt pasi, aki teljesen tudatában van a zsenialitásának és ezt nem is titkolja. Nem tudom, Tom Hulce milyen kapcsolatban áll a zenével, de az biztos, hogy zseniális komponistát nagyon meggyőzően tud alakítani. Paradox, de bár nem volt szimpatikus, mégis imádtam a Mozartját, mert géniusz volt, akinek ezért mindent el lehetett nézni és meg lehetett bocsájtani.
Ami még nagyon tetszett a filmben, az a szinte folyton áradó Mozart-muzsika, ami a cselekményt végigkísérte.

2 comments:
Ez frenetikus =D Muszáj megnéznem! =D
Régebben láttam én is egy Mozart filmet, azt hittem ez lesz az, de mikor meglestem a videót, kiderült, hogy mégsem... Ennek nem tudom mi a vége, amit én láttam annak elég tragikus. És abban nincs ilyen gyöngyöző kacaja Mozartnak. =D
Na, erről a gyöngyöző kacajról ne beszélgessünk, a vér meghűlt bennem, amikor először hallottam :-D
Nézd meg, szerintem nagyon jó. Először inkább muris, de aztán, ahogy megy előre az idő a filmben és bonyolódnak a dolgok, már nem annyira vicces. Az egész olyan "mozartos", szerintem hatalmas film. Csak egy kicsit csinált volna jobb mozit belőle Forman, Oscar-t is kaphatott volna.
Post a Comment