11 September 2010

Régi idők mozija

Megnéztem az Amadeus-t. Tudom, nem mai film, de még nem láttam, úgy tűnik, ma jött el az ideje.

Eleinte nem tetszett. Nem Mozart figurája nem tetszett - nagyon is el tudom képzelni, hogy akár ilyen bohém, öntelt és felelőtlen is lehetett a fiatal és elkényeztetett Amadeus -, hanem a film hangulata nem tetszett. Nem értettem, hogy a búbánatban kapott ez a film mindenféle díjat - az Oscar kivételével - szerte a világon. Nem értettem Forman-t, hogy miért így dolgozta fel ezt a témát. Aztán lassan kezdtem megérteni.

Mozart muzsikáját soha nem azért szerettem, mert könnyűek a melódiái, hanem azért, mert ő számomra mindig megfejthetetlen rejtély volt, egy álarcot viselő komponista, aki a fájdalmait a vidám zene mögé rejtette, és ezeket a fájdalmakat csak az veheti észre a muzsikájában, aki nem csak füllel hallgatja. Nyilván, mint minden amerikai életrajzi ihletésű film, ez sem a valóságot mutatja be, hanem egy lehetséges variációt, hogy milyen is lehetett a zeneszerző élete. Nem is számít, mit talált ki a forgatókönyv írója. Ami számít az az, hogy adott a film egy alternatívát arra, hogy miért olyan zenék pattantak ki ennek a zseninek a fejéből, amilyenek. A kerettörténet számomra nem volt érdekes, csak arra volt jó, amire kitalálták, hogy emberközelből mutassa be a komponista életét.

Tom Hulce Mozartja egyszerűen lenyűgözött - bár az elején nagyon idegesítő és antipatikus fickót hozott, és később sem lett a figura szimpatikus, mégis elragadó volt, mert... Mozart volt. Egy zseni, aki ha muzsikát hall, még a szerelmét is faképnél hagyja, egy öntelt pasi, aki teljesen tudatában van a zsenialitásának és ezt nem is titkolja. Nem tudom, Tom Hulce milyen kapcsolatban áll a zenével, de az biztos, hogy zseniális komponistát nagyon meggyőzően tud alakítani. Paradox, de bár nem volt szimpatikus, mégis imádtam a Mozartját, mert géniusz volt, akinek ezért mindent el lehetett nézni és meg lehetett bocsájtani.

Ami még nagyon tetszett a filmben, az a szinte folyton áradó Mozart-muzsika, ami a cselekményt végigkísérte.

2 comments:

Gizmo said...

Ez frenetikus =D Muszáj megnéznem! =D

Régebben láttam én is egy Mozart filmet, azt hittem ez lesz az, de mikor meglestem a videót, kiderült, hogy mégsem... Ennek nem tudom mi a vége, amit én láttam annak elég tragikus. És abban nincs ilyen gyöngyöző kacaja Mozartnak. =D

Andi said...

Na, erről a gyöngyöző kacajról ne beszélgessünk, a vér meghűlt bennem, amikor először hallottam :-D
Nézd meg, szerintem nagyon jó. Először inkább muris, de aztán, ahogy megy előre az idő a filmben és bonyolódnak a dolgok, már nem annyira vicces. Az egész olyan "mozartos", szerintem hatalmas film. Csak egy kicsit csinált volna jobb mozit belőle Forman, Oscar-t is kaphatott volna.