Ha valaki esetleg kételkedne azon kijelentésemben, miszerint nem félek a kígyóktól, akkor íme, a bizonyíték:
Tegnap fotózni voltam, eközben futottam össze a Westminster Bridge-en egy (talán orosz) pasassal, akié a kígyó és aki lefotózott a jószágával.
Akiket érdekel, azok pedig a többi tegnapi fotót - amiket már én követtem el - ezen az oldalon nézegethetik meg :-)
2 comments:
Tündéri ^^ Piton? :D
De pici ez még :D Hú, majd én is szeretnék megint valami kígyót. :D Annyira szeretem őket. :D Nem is értem azokat, akik félnek tőlük. Egyáltalán nem gonoszak, nyálkásak és undorítóak, (ahogy egyik ismerősöm fogalmazott, amikor a nyakába akartam akasztani a szivárványos boámat.)sőt, olyan finom, selymes bőrük van, hogy élvezet őket kézbe venni. :D
Az én boám pl, amikor még pici volt, mindig a csuklómra tekeredett és onnan nézelődött. :D A jóval nagyobb (akkor már 1 méteres) vörös gabonasiklóm meg a nyakamra. :D A többiek meg frászt kaptak, nehogy megfojtson. :D
Épp nézegettem a blogom régebbi bejegyzéseit és megtaláltam azt, ahol képeket tettem be róluk. :D
Olyan aranyosak ^^
A tegnapi posztodhoz meg: Most nekem is érdekes képem van. :D
Igen, ez egy fiatal kislány piton :-)))
Én sem értem már a régi önmagamat, amikor féltem tőlük - vagyis inkább undorodtam, mert a mérges kígyóktól most is félek.
Egyszer, egy kígyótartó ismerősömnél vettem egy mély levegőt és megérintettem a boáját. Életben maradtam, sőt, valóban kellemes élményt jelentett a kígyó tapintása. Azóta minden rossz érzés nélkül, szívesen megfogom őket, ezzel általában hüledező tekinteteket aratok, ahogy most a Waterloo Bridge-en is XDDD
Neked is van fönt ma képed a 45-ben? Na, akkor megnézem, mert csak Gyuriét vettem észre, meg az egyik fotóstársáét...
Post a Comment