A sztori nem friss, egy héttel ezelőtt trombitálta össze Xaver (a Varnusék Xaverja, igen, az orgonista) a Londonban élő magyar kolóniát vasárnap reggelre, egy közös kávézásra. Ott is voltunk néhányan lelkiismeretesen, pedig a vasárnapi hajnali kelés senkinek sem az álma. Mindegy, ilyen alkalom nem minden nap adódik. Mint kiderült, múlt vasárnap sem adódott, mert hiába várakoztunk, Xaver nem jött el... Utólag persze mentegetőzött, hogy hirtelen és váratlanul megbetegedett, de hála Eszternek, akivel aznap reggel ismerkedtem és barátkoztam össze, valamint az ő újságíró apukájának és Xavert jól ismerő barátnőjének, erősen sejtettük, hogy az előzmény és "utózmány" nélküli betegség talán nem is volt olyan... khm... igazi... egyszerűen a művész úr sz*rt a fejünkre - lehet, hogy hasmenése volt? -, mi már tudjuk, hogy nem ez volt az első ilyen eset az életében.
Hiába, aki igazi magyar, az magyar marad, akármilyen állampolgárságot is visel, akármennyit él is külföldön, akármennyire híres és népszerű is, nem változik egy kicsit sem. Eszterrel meg is beszéltük, hogy először és utoljára hagytuk magunkat átrázni, többet, ha Xaver személyesen könyörögne nekünk sem vállalnánk be egy találkozót - minek? Beszélgetni nélküle is tudunk.
Tudtunk tegnap is, mert a nagy várakozásnak az lett múlt héten a vége, hogy tegnap elmentünk kicsit tekeregni a városba. Eszternek ezt-azt és miegymásokat kellett vásárolnia, én meg a nyakamba akasztottam a fotóapparátot és 3-kor startoltunk a Piccadilly Circus-ről. Este fél 9-ig mászkáltunk útba ejtve számos boltot, egy kávézót, a Covent Garden-t... Igen, igen, ott volt a kis muzsikus csapat, és addig rágtam Bogdan fülét, hogy eljátszották a Monty-t, ami egyébként nem is lett volna tegnap műsoron - hiába, a protekció, az protekció ;-) Na, jó, azért nagyon sokat nem kellett fület rágnom, szerintem már lassan automatikusan azt kezdik el játszani, amint feltűnök a színen :-D
Hát nem sokkal aranyosabbak, mint Xaver, aki magasból tett rá, hogy néhány ember hajnalok hajnalán fölkelt és utazott miatta a városon át? Pedig most egy fia magyar nem volt a brigádban. Ha döntenem kellene, nem lenne nehéz dolgom, hogy merre induljak.
Na, vissza a tegnapi sétához: Az idő szép volt, a nap ugyan nem sütött, amit egy kicsit sajnáltam a fotózás miatt, de azért egész jó képeket sikerült lőnöm - bár a városi tömeget fotózás szerintem nem kifejezetten az én műfajom... valahogy nem érzem. Sebaj, azért sikerült százhuszonvalahányszor elkattintani a gépet, ebből néhány fel is került az Indára, ide, ni (a tegnapi fotók a 3. oldalon kezdődnek, nem nyitottam nekik új albumot).
Ennyi a múlt vasárnap reggel és a tegnap délután-este rövid története.
Ez pedig Eszter fotója rólam, amint éppen valami izébigyóra felmászva alkotok:
4 comments:
Ez nem tudom, hogy ,magyar sajátosság-e, avagy "híresség-betegség", de én is jártam már hasonló módon, nem is egyszer. Szerintem, nem érzik át a dolgot, nekik ez nem fontos és ezért nem is értik, hogy másnak miért gond. Vagy egyszerűen ilyen emberek. :/ Megnéztem a képeidet. :) Vannak egész jól kinézőek.
Köszönöm! :-D Azért a városi fotózás igazából soha nem lesz az én műfajom, már érzem :-)))
A Xaver-ügyhöz meg... Nekem nem gond, mert mi jól éreztük magunkat, de most már megvan a véleményünk. Ezek után mondhat bármit, nem hisszük el, aztán kész. Nesze neked, hitelesség :-D
Egyébként meg senki nem kergette pisztollyal az asztal körül, hogy hirdesse meg ezt a reggeli kávézást, ha nem szól, nem is tudjuk, hogy itt van Londonban. Minek szólt, ha el sem akart jönni? Ha meg szól, akkor meg legyen ott, mert hitelét veszti - ahogy máris megtörtént.
De egyébként sz@runk rá, tanultunk az esetből, többet nem dőlünk be neki, aztán annyi, felőlem lehet akár világhírű is, nem érdekel :-)
Igen, a magyar sajátosság nem biztos, hogy magyar sajátosság. Szerintem embere válogatja, igaz, a magyarok közt sok az olyan, akik magasról szarnak a másikra. Az hogy a művészúr épp ebbe a kompániába tartozik, azt nagyon sajnálom. Bár ha körbenézünk, akkor, kevés olyan "híresség" van, aki megmarad hétköznapi embernek. Azt is be kell vallani, hogy nem lehet könnyű ezeknek a felkéréseknek, nem tudom miknek eleget tenni, a magánélet rovására is mehet az egész. :/
Látom változtatsz a perspektíván, ez jó... :D Tessék csak fára mászni, hogy érdekesebb legyen az a fotó!. :D
Tudod, hányan megnéztek, hogy mi a búbánatot légtornászom? XD Persze mind túrista volt, akik itt laknak, rám se bagóztak, itt nem feltűnő, ha valaki feltűnő, legalábbis az ittenieknek XD
Magánélet rovására? Akkor nem kell saját ötlettől vezérelve összehívni a csapatot. Senki sem kérte rá, azt sem tudtuk egészen addig, hogy itt van. Ha a magánélete rovására megy egyetlen kávézás, amit ráadásul ő maga talált ki, akkor meg is érdemli.
Post a Comment