Taxiiiiiiii!!!!!!!!!

NilsCo (Zoli) barátom már legyintve és enyhén rezignáltan veszi tudomásul, amikor interneten keresztül arról számolok be neki, hogy már megint kedvezménnyel sikerült vásárolnom valamit mégpedig úgy, hogy nem volt akciós, csak nekem odaadták olcsóbbért.
Valahogy ez a dolog egy idő óta kísér, egyáltalán nem bánom :-)

Ma viszont, amikor a magyar követségre mentem útlevelet csináltatni - mindjárt lejár az 1 éves ideiglenes, és most már kaphatok több évest, mert végre megjött az ujjlenyomat-rögzítő masina -, szóval a mai napon a követség felé tartva túlléptem ezen a már tényleg megszokottnak minősülő jelenségen, hogy kedvezmény.

Másik metróállomásnál szálltam le, mint tavaly, mert a térképen úgy láttam, hogy az idei közelebb lesz. Hát... lehet, hogy méterben közelebb volt, viszont halványlila segédfogalmam nem volt a metróból felbukkanva, hogy merre is vegyem az utam... Így, szokásomhoz híven, meginterjúvoltam egy kedves londoni taxist, aki elmagyarázta, hogy első kisutca balra, aztán jobbra, aztán egyenesen, aztán megint jobbra, majd újra... Na, szóval elindultam és eléggé tétován lépkedhettem, mert a főútra kiérve taxisunkat a kereszteződés előtt ácsorogva találtam. Amikor melléértem, lehúzta az ablakot és felajánlotta, hogy elfuvaroz a követséghez. Közöltem vele, hogy sajnos nincs nálam pénz, se kártya - iszonyú drága Londonban a taxi -, mire legyintett egyet és közölte, hogy nem érdekes, ugorjak csak be.

Így tehát ma megtettem életem első utazását a hírös-nevezetös londoni taxik egyikével - mégpedig ingyen. Igaz, nem volt hosszú út, olyan 7-800 méter, de annál kanyargósabb, rendkívül hálás voltam a segítőkész taxisofőrnek, hogy elfuvarozott :-)