Tapasztalatszerzés

Ma majdnem kirúgtam a hámból! Pavlinával - cseh barátnémmal - és az ő egyik barátjával megbeszéltünk egy randevút estefelé. Találkoztunk is és én - egy jó nagy beszélgetésre számítva - lelkesen üdvözöltem Pavlinát. Aztán kiderült, hogy nekik mások a terveik, tehát kikötöttünk egy csehóban. Régen nem jártam már ilyen helyen, főleg nem Londonban, hát jól megnéztem magamnak. Teljesen rendben volt, csehónak csak azért tituláltam, amiért az Atrium Hyatt (vagy mi is most a neve?) ultraelegáns bécsi sörözőjét kocsmának nevezem.

Szóval igazából nem volt rossz a hely, a közönsége sem, normális külsővel is rendelkezett és két jól megtermett fekete fiú állt az ajtóban a "mindenesetre" szellemében.

A fiatalság itt is fiatalság, beszélgetnek, nevetnek, táncikálnak, iszogatnak, szóval elvannak maguknak. Igazából nem tett rám nagy benyomást a hely. Olyan, mint minden szombat esti csehó bárhol a világon.

Persze beszélgetésre is futotta az időből, vagyis részemről másra nem is nagyon, mert hullafáradt voltam. Pavlina mindenáron rá akart venni, hogy merüljünk el a táncolók özönében, de teljesen kudarcba fulladt minden kísérlete.

Asszem, nem rajongok már az ilyen éjszakai mulatozásért, valahogy nem tudok belemerülni. Jobban éreztem volna magam egy csendesebb helyen. Most először tűnt egy picit idegennek London. Aztán végül hazafelé a buszon már újra teljesen otthonos volt a hangulatom.

10 körül köszöntem el Pavlináéktól és szépen elsétáltam a buszmegállóba. Volt alkalmam ezen az estén megfigyelni, mivel is töltik itt a szabadidejüket az emberek. Kb. azzal, amivel otthon, semmi extra, csak mindezt angolul teszik.

Azért tapasztalatnak jó volt...