Föld fölött...

Figyelitek? Vannak ékezeteim! :)

A szemközti házban lakó Robi fiú most éppen itt ül az asztal túloldalán a lenti közös konyhában és nagyon ért ezekhez a dolgokhoz. Miután nemrég kaptam egy tippet, hogy hogyan lehet átállítani az angol klaviatúrát úgy, hogy tudja a magyar ékezeteket, nekiláttam, de egyedül nem boldogultam. Alphára számítottam, de ő meg ma eltűnt, biztos nagyon kitört már rajta a Ramadan fáradtsága (és még nincs vége!), úgyhogy ez a lehetőség is kifújt mára. Hála Istennek, Robit itt találtam a laptopja előtt és eszembe jutott, hogy hátha meg tudja oldani. Meg tudta! Szerencsére a magyar szembe-szomszédság - köztük ő is - mostanában itt internetezik a mi házunkban, merthogy náluk nincs net. Hát így van nekem most magyar klaviatúrám, minden ékezettel ellátva. Bár most veszem észre, hogy mennyire hozzászoktam az angolhoz, ugyanolyan következetesen felcserélem az "y" és "z" betűket, mint eleinte itt kint, csak most fordítva... :)

Ennyit az örömködésről. A továbbiakban rövid leszek, ugyanis álmos vagyok.

Ma azt mesélem el nektek, hogy a magyar buszvezetőknél csak a londoni buszsofőrok vezetnek vadabbul. Úgy kormányozzak ezeket a csuklós meg emeletes buszokat, hogy mi ott belül nem győzünk kapaszkodni.

A környékünkön az emeletes busz a divat és szinte mindig fel is mászom az emeletre. Onnan jobb a kilátás... és nem zsúfolt, ugyanis ott fent csak annyian utazhatnak, ahány ülőhely van, merthogy ott állni nem szabad. A kaland része a dolognak viszont az emeletre való fel- és lelépcsőzés. Mire a lépcsőhoz érek, már indul a busz és lelkesen találgatom magamban, hogy vajon elindulok rükvercben lefelé, vagy esetleg nekiesek a lépcső valamelyik oldalának, ha épp kanyarodunk. Lefelé jövet viszont azon izgulok, hogy el tudom-e kapni időben a kapaszkodót, mielőtt kivinném a busz hátsó falát. A legjobb azonban amikor kis távolságon belül lassít, majd belegyorsít a busz a megálló előtt. Ilyenkor Andi a lépcsőn először megmerevedik és "élvezi" a pár g-s ráható erőt, utána pedig szélsebesen száguld le a lépcsőn, amikor a buszvezető gázt ad.

De nem is ez a legjobb a buszban, hanem az, hogy ugyanúgy le kell inteni, mint odahaza a taxit. Ha nincs leszálló a buszon és nem intesz, egyszerűen nem áll meg. Szóval mi itt lelkesen integetünk a hatalmas, piros "taxiknak" :)

A buszozás pazar élmény itt Londonban, érdemes kipróbálni :)