Alfi (a kisfőnökasszonyom) kislánya beteg, így az anyukája természetesen vele van munka helyett. Plusz egy másik housekeeper is lebetegedett, úgyhogy most "kölcsönemberekkel" dolgozunk.
Nem örülök, hogy így alakult, mert a kislányt, Maria-t megkedveltem, aranyos, okos, ügyes, barátságos 8 éves hölgy. Annak viszont örülök, hogy így 4 másik emberkével is megismerkedhettem, akik felváltva helyettesítik Alfit és a másik kisfőnök-nénit.
Az egyikük egy Lamine névre hallgató magas, szikár, fekete fiatalember, aki nem sok vizet zavar, csak úgy van. Klassz arc, érti a viccet, barátságos és hagyja az embert melózni.
A másikuk Bernadette, aki első reggel még erre a névre hallgatott, ám kora délutánra már Berni lett belőle :) Jó fej fekete csaj a csendesebb fajtából, mosolygós, kedves és ha azt látja, hogy megúsztál a melóval, beáll melléd gályázni és kihúz a sz...-ból. Azután szalad tovább, hiszen rengeteg dolga van.
A harmadik Irena, aki igen hamar Ira-vá vedlett át :) Ő litván és szintén a csendesebb típus, de ha kell, kőkemény tud lenni. Na nem a kollégákkal, hanem pl. az őket akadályozó munkásokkal, akik most éppen a folyosón cserélik a padlószőnyeget. Időnként jön és "rúcská"-t kér tőlem. Még jó, hogy emlékszem az orosz tanulmányaimból, hogy mi ez és így tudok neki adni egy tollat, hogy tudjon mivel írni :)
A negyedik emberke nem idegen, vele már dolgoztam régebben is, amikor először itt voltam. Ő John - most már Johnny - és indiai. Egy szavát nem lehet hallani és ha bekapcsolja neki az ember a TV-t, még dolgozni is elfelejt, annyira nézi, főleg a focit. Néha arrébb kell rakni, hogy mozdulni tudjon tőle az ember, ami nem nehéz, mert nem sokkal nagyobb, mint én :) Johnny-t a TV távirányítójával terelgetjük :)
Szóval, egész családias hangulat kezd nálunk kialakulni. Csak Alfi hiányzik...
No comments:
Post a Comment