Hát, Alpha barátunk hazajött az európai körútjáról. (Hát-tal nem kezdünk mondatot, úgyhogy most szembefordulok :) Az ember, aki helyette volt közel két hétig és (ez itt NEM a reklám helye!) magyar, jól lezüllesztette a boltot. Alpha megmutatta az elszámolást erről a 10 napról, hát ebből még hideg vízre sem futja. 10 nap alatt még én egyedül is ennek a kb. 2-3-szorosát keresem meg a saját munkámmal, pedig nem áll a rendelkezésemre tizenakárhány számítógép és számtalan egyéb szolgáltatás, csak a két szorgos-dolgos kezem...
Én meg úgy döntöttem, nem járok addig át Alpha kicsi kuckójába, amíg ez az ember ott van. Eddig kitartottam a barátom távollétében, hogy ha valami nagy gáz van, tudjak segíteni ezzel a csekélyke angoltudásommal (nem neki - a boltnak és Alphának), de most már ideje, hogy Alpha saját maga oldja meg a problémáit.
Most érzem csak, mennyire le- és kimerített ez a 10 nap. Ma délelőtt átcsattogtam, merthogy megláttam Alpha kocsiját az utcánkban parkolni és ahogy kezet fogtunk, rámjött a sírhatnék. Egyszerűen az a sok feszültség, amit összegyűlt bennem, feloldódott. Persze nem sírtam, de akár azt is megtehettem volna. 10 nap alatt elég sértést összegyűjtöttem ettől az embertől ahhoz, hogy akár bömbölhessek is.
Tipikus magyar (bocs, akinek nem inge, ne vegye magára!). Segítséget kér, ha megkapja, meg sem köszöni, az első dolga meg mindezek után, hogy valami orbitális sértéssel viszonozza a jóindulatot. Ebből jutott ki nekem 10 napon keresztül jó sok, úgyhogy úgy döntöttem, kiszállok ebből a játékból. Hazajött a gazda, most már stresszeljen ő, ha erre van szüksége.
Alpha megkért, hogy gépeljek le neki valamit, ezzel is hazajöttem, mert nem bírtam a szagát sem ennek az embernek. (Ami nem csoda, hiszen láncdohányos, tehát egyszerűen büdös.) Aztán visszaballagtam a kész cuccal, de Alpha meg eltűnt. Lehet, hogy megérezte, hogy el akarom kapni a frakkját egy rövid beszélgetésre és, mint afféle férfiember, leborított. Sebaj, hosszú még a nap...
Érdekes, eddig nem is éreztem, milyen sokkot okozott nekem ez a 10 nap, de most egyszerűen a padlóra küldött. Mindig is ilyen voltam, amikor helyzet volt, ott tudtam lenni tiszta fejjel, teljes energiával, utána viszont, amikor már megszűnt a stresszt okozó szitu, kiskanállal kellett összevakarni. Hát, úgy látom, ez nem változott...
No comments:
Post a Comment