Leszedáltak :)

Ma, a sok-sok hetes/hónapos szinte folyamatos stressz után végre nyugtatót kaptam.

Az úgy volt, hogy tegnap felhívott Simon, az agency tulaja, hogy van-e kedvem/időm/lehetőségem kimenni ma egy új helyre, egy apartmanokkal foglalkozó team-be. Volt. Kiváncsi voltam, mit talált ki nekem, aszondta, ez egy jó hely.

Fél 9-re kellett mennem, 8.50-re oda is értem. Hiába, ez a távolság meg a járatlan út... :) De nem lett belőle semmi gond, csak később indultunk el. 6 tagú volt (velem együtt) a kis csapat: egy piros Volkswagen mikrobusz, egy lengyel nő, egy ugyancsak lengyel pasi, egy török pasi és egy algériai, ez utóbbi volt hivatott a csoportvezető szerepére - de semmi szükség nem volt arra, hogy főnököt játsszon, mindenki tudta a dolgát, úgyhogy ő is melózott meg hülyült velünk.

Autókáztunk az apartman-házak között, két autókázás között dolgoztunk is, meg ettünk, meg dumáltunk, szóval lefáradtunk rendesen a nap végére.

Ja, a nyugtatóm? Szelimnek hívják és ő az algériai nem-főnökösködő pali. Arab, ennek ellenére végtelen nyugalmat áraszt és úgy dolgoztunk együtt, mintha már évek óta összegyakoroltuk volna. Hívott is magával mindig, ha a munka úgy kívánta, hogy kétfelé oszoljon a kis csapat. Közben meg jókat diskuráltunk. Szépen beszél angolul, minden szavát értettem és egyszerűen megtáltosodtam mellette; olyan nyelvtani cuccokat használtam, mégpedig automatikusan (és jól! :), amiket eddig vagy kihagytam, vagy előtte alaposan átgondoltam. (Figyelsz, Ági? Úgy használtam a prezent pörfiktet, meg a folyamatos múltat, meg a többit, mint a kisangyal - mégsem volt hiábavaló annyit szenvedned velem :) Szárnyra kaptam - ennyit jelent a nyugalom és a kölcsönös szimpátia. Az én összekuszálódott, megtépázott, agyongyötört lelkemnek kifejezetten jót tett ez a csendes, humoros, kedves, udvarias, szorgalmas, határozott, de nem arrogáns emberke, valahogy biztonságban éreztem magam mellette. Na, majd holnap folytathatjuk ezt a munkaügyi összhangot, mert hívtak az édzsönszitől, hogy "nem-e lehetne-e", hogy holnap is menjek és igent mondtam (már csak azért is, mert itt nem a minimálbért fizetik ;) Szelimmel meg lezsíroztuk, hogy akkor holnap is az ő csapatában fogok dolgozni... :)