Mit szólnátok hozzá, ha most hirtelen a Török Szultán "helyesírásával" kezdenék publikálni, mégpedig szándékosan? Gondolom, először megrökönyödnétek, azután nem értenétek a helyzetet, néhányan szóvá is tennék, végül pedig leszoknátok a blogom olvasásáról. És még egy szavam sem lehetne, mert jogos lenne.
Aki mindenki számára elérhetően publikál - pl. a neten -, annak oda kell figyelnie arra, hogy értelmesen és jó helyesírással írjon. Szerintem. Szándékosan hibákat ejteni meg akkora butaság, amekkorát még életemben nem láttam. Akinek jó a helyesírása, olyan, hogy még én is szívesen beiratkoznék hozzá helyesírást tanulni, az meg egyszerűen nem teheti meg, hogy szándékosan rosszul ír. Ha meg azért teszi, mert szóvá teszik mások, ha merészel helyesen írni, akkor meg gondolkodjon el, hogy vajon a jónak kell-e igazodnia a rosszhoz, vagy inkább azok tanuljanak meg írni, akik a helyeset szóvá teszik. Helytelenül milliók képesek írni, helyesen csak keveseknek adatik meg (pedig nem megtanulhatatlan ám!).
Nagyon mérges vagyok, amikor ilyesmivel találkozom. Az én helyesírásom romlik, többször is átolvasok egy-egy blogbejegyzést, mielőtt megjelentetem, mégis akadnak hibák, nem győzöm utólag javítani. Bosszant, szégyellem, időnként könnyekig fel tudom magam ezen hergelni. Nem volt ez mindig így, zsigerből írtam helyesen, ezért tudom, hogy mekkora kincs az. Mit mondjak arra, aki ezt a kincset merő szórakozásból eltékozolja? Hiába haver, hiába csípem és hiába tartom überokos embernek (igen, embernek!), akkor is haragszom! Mert persze a sok buta, aki meg nem tud helyesen írni, eltanulja ezeket a szándékosan ejtett hibákat, mert azt hiszi, így a jó, hiszen olyan írta, aki munkájának a tökéletes helyesírás is része. Egy bolond így csinál százat. Meg ezret. És persze én vagyok a nagyon hülye, hogy szóvá merészelem tenni, meg sértődés van belőle, és az én barom anyámat, ugye...
11 comments:
Íjj. Ki anyázott neked?
Senki nem anyázott. Legalábbis kimondva nem. De nem kell mindent kimondani ahhoz, hogy az ember meghallja.
Nem az "anyázott" szó volt a lényeg, hanem az hogy ki!
Olyan valaki, aki szégyellhetné magát amiatt, hogy megtehetné, hogy óvja, mégis rongálja a nyelvünket és ezt népszerűsíti. Akinek szakmájából fakadóan inkább példát kellene mutatnia, és ez még nehézséget sem okozna neki.
Bocs, Leon, töröltem a hsz-edet, mert nem mondunk neveket. Ha én nem írom le, akkor annak oka van. Az oka meg az, hogy kedvelem az illetőt és tisztában vagyok a nem kevés erényével és nem kis képességeivel. Nem nyilvánosan megszégyeníteni akarom, hanem egy olyan dologra felhívni a figyelmet, ami fontos.
Látom megnevezni nem szabad :D
Fent leírtam, hogy miért. Amiért téged sem neveznélek meg, ha te lennél a sztori főszereplője.
Ez egyébként olyan, mint mikor az osztályfőnök beszél Valakiről, és megkérdezi az osztály hogy Ki? És annyit mond csak hogy: Akiről beszélek, tudja.
Nem, Leon. A barátság nem arról szól, hogy kipellengérezi a háta mögött az ember a másikat és nyilvánosan megszégyeníti.
Ez a blogbejegyzés sem az emberről szól, hanem egy butaságról, valamint a rossz helyesírásról és arról, hogy aki tehetne ellene valami keveset - ha mással nem, hát azzal, hogy jó példát mutat -, az tegyen.
Az illetővel egyébként váltottunk privát leveleket is ebben a témában. De nem fogom kiadni őt a nyilvánosságnak, még ha nagy butaságot csinál is, mert a barátomnak, de legalábbis kedves ismerősömnek tartom és szeretem. És azt sem hagyom, hogy más kiadja.
Épp ezért szeret mindenki :D (Na jó, mindenki nem szerethet azért) Ha éppen haragszol rá akkor sem hagyod cserben
Nem ellenségek vagyunk, csak most éppen nem értünk egyet valamiben. De ettől még a barátság barátság, a szeretet meg szeretet marad.
Post a Comment