21 April 2011

Két hét Magyarországon

Volt, aki tudta, volt, aki nem, volt, aki tudta, de nem érdekelte: április 6.-án négy év után először léptem magyar földre. Ezért nem íródott a blog két hétig, gyűjtöttem a pozitív és negatív élményeket, mindkettőből akadt éppen elég. Most pedig egy nem rövid posztban szépen elmesélem, milyen négy év távollét után a benyomásom Magyarországról és a magyarokról.

Magyarország szép. Most, friss szemmel nézve akár az ismerős, akár a számomra új helyeket, azt mondom, hogy Magyarország nagyon szép. Így, két hétig, szinte túristaként létezve, maga a paradicsom.

Kezdem az elején, azzal, hogy miután a Wizzair-rel mentem - sikerült ahhoz a légitársasághoz beneveznem, amelyik a legeslegtávolabbi londoni reptérről (Luton) indítja a járatait -, keresnem kellett valami lehetőséget kijutni oda. Megy oda busz is, persze, de a csomagjaim nehezek voltak, én meg utálok cipekedni. Szerencsére néhány nappal korábban, amikor a szomszédom költözött, összeismerkedtem egy tünemény magyar házaspárral és az ő terepjárójukkal. Még akkor telefonszámot cseréltünk, így felhívtam őket, hogy vállalkoznának-e arra, hogy kicipelnek csomagostól Lutonra. Vállalkoztak. Kicipeltek. Aztán két hét múlva pedig hazacipeltek, és nem variáltak, hanem minden úgy történt, ahogy megbeszéltük. Örülök, hogy mostanában normális magyarokkal hoz össze a sors Londonban, mert ritkák, mint a fehér holló.

Repülőút: előszöris meglepődtem, hogy egy angol légitársaság gépén a teljes személyzet magyar. Emlékszem, amikor idejöttem, azon lepődtem meg, hogy egy vegyes gépen (MALÉV-British Airways) színtiszta angol a személyzet, most fordítva volt ugyanez. Úgy tűnik, a budapesti járatokra magyar pilótákat és légikísérőket delegálnak.

Fényképeztem a gépen, mert a Wizzair-en lehet, kivéve föl- és leszálláskor, de akkor meg úgyis ücsörögnek a légikísérők is, úgyhogy nem látják, ha kattintgat az ember... ;-) Mindössze fél órányira voltunk Ferihegytől - tudom, hogy átkeresztelték, de nem érdekel, mi köze egy zeneszerzőnek a repüléshez, nekem maradnak a pesti repterek Ferihegyek -, amikor kikászálódtam az ablak mellől pisilni. Állt egy kis sor a fülke előtt, közöttük a másodpilóta, aki megkért, hogy ugyan itt ő a házigazda, és az udvariasság megkívánná, hogy előreengedjen, de miután nemsokára landolni kell, szeretné időben elintézni a folyó ügyeit. Naná, hogy beleegyeztem, de azért jól szóba is elegyedtem vele, aminek az lett a következménye, hogy egy idős angol úr, aki egy kukkot nem értett a mi magyar beszélgetésünkből, beelőzött, így aztán tovább folytatódott a diskurzus.

Megtudtam, hogy a gép akár pilóta nélküli landolásra is képes (persze megfelelő felszereltségű reptéren, mint pl. Ferihegy), meg sokkal jobb, ha útközben robotpilóta vezeti a gépet, mert érzékenyebben tud reagálni, mint az ember - azért persze azt sem vennék észre az utasok, ha a pilóták markolásznák egész úton a kormányt. Meg beavatott abba is, hogy a robotpilóta nem arról szól, hogy beprogramozzák, aztán lefekszenek aludni, hiszen azt folyamatosan figyelemmel kell kísérni, és a programot szükség esetén változtatni. Szóval kellemesen eldiskuráltunk, miközben 11 km magasan, kb. 900 km/h-val és mínusz 60akárhány fokos kinti hőmérséklet közepette röpködtünk :-) A landolásunk fél óra múlva olyan lágy volt, hogy egyetlen pici döccenést sem éreztem, utólag is gratulálok a pilótáknak!

Ferihegy 1-en gyalogosan elsétáltunk a beléptetőkalitkához, majd a böröndökhöz - kivételesen nem az utolsók között hömpölygött ki az én cuccom. Aztán ki anyuhoz - nála töltöttem ezt a két hetet - és kezdődött a két hetes szabadság.

Őszintén szólva tartottam egy kicsit ettől az úttól, illetve inkább az országtól, meg az emberektől, hiszen tudom, hogy mogorvák a népek, durvák, sokszor kezelhetetlenek, és semmi sem megy úgy, ahogy kellene. Bevallom, azért értek kellemes meglepetések - ez nagyban köszönhető annak a társaságnak, ami körülvett -, de bizony volt, hogy beigazolódni láttam az aggodalmaimat.

Azt hamar észrevettem, hogy a szolgáltatások úgy működnek, hogy a kuncsaft van a szolgáltatóért és nem fordítva. Kapják be. Ahol ezzel találkoztam, oda vagy nem mentem többet, vagy sarkon fordultam és távoztam. Szórakozzanak a nénikéjükkel, ha én fizetek, akkor ők álljanak vigyázzban, ne én.

Internet az anyunál nincs, így egy szentendrei kávézóba, a Kedvesbe mentem két-három alkalommal, ahol az egyik szolgáltatásuk a wi-fi. Hónom alá kaptam a gépet és átrobogtam. Egészen addig, míg - talán a harmadik este - azzal nem kezdett szórakozni a személyzet, hogy állandóan kikapcsolgatták a router-t, így elment a net. Szólni nem lehetett a pincércsajnak, mert oda sem nézett még akkor sem, amikor a főnöke rászólt. Szemmel láthatólag a személyzet azért jár oda, hogy ott a haverokkal jól érezzék magukat, aki meg nem haver, az meg le sem volt kakilva. Csakhogy én már elszoktam az ilyen bunkó stílustól, hát eléálltam a pincércsajnak és megkértem, hogy ha már hirdetik ezt a szolgáltatást, akkor kapcsolják is vissza a netet. Jól megsértődött, hogy nem tudott kikerülni és dolgoznia is kellett (barom, minek kapcsolta ki?). Ezt eljátszottuk vagy háromszor, utána begurultam, összecsomagoltam, és oda többé nem mentem, meg nem is fogok, sőt, mindenkit lebeszélek erről a helyről. Egyrészt drága, másrészt bunkók, harmadrészt meg nem kávézó, hanem kocsma. Ez utóbbit csak azért viseltem el, mert szükségem volt a netre. Szerencsére ez a gondom gyönyörűen megoldódott, betértem egy közeli McDonald's-ba, ahol szintén volt wi-fi, aztán már oda jártam át esténként, mert ott meg összebarátkoztam néhány nagyon kedves kiszolgálóval, úgyhogy már nemcsak netezni, hanem dumálni is mentem.

Ennyit a vendéglátásról, első körben a multi győzött.

Az üzletekben is hasonló tapasztalatokat szereztem, bár az is igaz, hogy voltak nagyon kedves eladók is. Itt is azt a módszert alkalmaztam, hogy otthagytam a francba az üzletet, ha az eladó nem eladni akart, hanem abban a tévhitben szenvedett, hogy szívességet tesz nekem. Szintén "kapja be" kategória, nem kötelező nekem őt gazdagítanom, más boltok is vannak normális kiszolgálással.

A közlekedés... Autóval jártam, úgyhogy a tömegközlekedésről gőzöm sincs, azt viszont észrevettem, hogy nem divat az index használata. Vagy kitalálja az ember, hogy a másik kanyarodni akar és merre akar, vagy tornázhat, hogy elkerülje a másik által okozott balesetet. A körforgalomban érvényes szabályokkal gyakorlatilag szinte senki nincs tisztában. Úgy általában mennek az autóvezetők arra, és úgy, amerre és ahogy nekik jól esik, aztán meg megsértődnek, ha csattannak. Szerencsére én elkerültem az ilyen helyzetet, de láttam összetört autót eleget. Hát... talán nem kellene száguldozni sem, nem véletlenül vannak megállapítva a sebességhatárok...

Viszont ért egy nagyon kellemes meglepetés is, amikor Nagykanizsára autóztam az M7-esen, mert ott nem igazán láttam rebellis autóvezetőt. Az M7-es nekem mindig szálka volt a szememben, most sem szívesen mentem rá, de a távolság miatt muszáj volt, és tényleg meglepődtem, milyen fegyelmezetten vezet a többség. Később persze azt is megtudtam, hogy rengeteg kamera és hatalmas büntetések vannak, inkább ez tartja vissza a bolondokat, nem az, hogy léteznek szabályok is.

Nagykanizsa. Két napot töltöttem ott, Zoli barátommal végre személyesen is összeismerkedtünk, eddig csak interneten át tartottuk a kapcsolatot. Megmutogatta nekem a várost - nagyon szép kisváros barátságos hangulattal, színekkel, virágokkal, rengeteg aprócska, zöld parkkal, érdemes ellátogatni ide, meg a környékére is, ami szintén szép és meg kell nézni! -, elbarangoltunk a Kisbalatonhoz is séta és fényképezés céljából, meg ettünk finomságos ebédet egy nagyon hangulatos étteremben, meg eszméletlen finom sütit kávéval egy cukrászdában, szóval ez a két nap tökéletesre sikerült. Ennél tökéletesebb már csak akkor lett volna, ha nem kellett volna fölvennem a téli dzsekimet, amit hála Istennek magammal vittem, és ha többet sütött volna a nap.

Mi is volt még... Ja, igen. Kiderült, hogy van (volt?) olyan régi barátom, aki négy év után fél órácskát nem tudott szakítani rám ebben a két hétben, így hiába értesítettem már az első napon, hogy megérkeztem, találkozni nem találkoztunk. Nem rajtam múlt... Mondanám, hogy rosszul esett, de igazából már annyira megedződtem eltávolodó-eltűnő barát témában, hogy karakánul vettem az akadályt, és eltöltöttem az időmet azokkal az emberekkel, akik kíváncsiak voltak rám, így bánkódás helyett jól éreztem magam.

Ami fura volt, az az, hogy a magyarok zöme nem ismeri a mosolygást. Itt mi lépten-nyomon rámosolygunk egymásra akár a metróban, buszon, akár az utcán szembesétálva, vagy ácsorogva, és ennyi. Egy mosoly és megyünk tovább. Reflexből Magyarországon is mosolyogtam mindenkire, de vagy rám sem néztek, vagy gyanakodva végigmértek (gondolom, bolondnak néztek), vagy megvetően elfordultak. Ja, bocs, ha nem kell a kedvesség, csak úgy, minden hátsó szándék nélkül, akkor mosolyogjon az ilyenekre a harapós paci. Istenem, de jó volt két hét után Londonba megérkezni úgy, hogy ismeretlenek mosolyogtak rám, és természetesnek vették, hogy én is ezt teszem!

Merthogy a két hét elröpült, én pedig tegnap délután elballagtam Ferihegyre. Mit ad Isten, amikor mendegéltem a beszállókapu felé, ugyanazt a másodpilótát láttam teljes menetfelszerelésben, akivel idefelé olyan jót beszélgettünk. Meg is álltam, még emlékezett is rám - gondolom, nem mindenki szórakoztatja őt a klotyó előtt -, váltottunk pár szót, aztán iparkodtam a gépre. Viszont azt már nem hagytam ki, hogy meg ne kérdezzem tőle már fent a gépen, hogy landolás után beleshetek-e a pilótafülkébe. Megengedte, úgyhogy hatalmas élménnyel záródott a két hetes nyaralásom, egy igazi, nagy repülőgép kapitányi székében ültem és a másodpilóta - azóta már a nevét is megtanultam, Rózsa Péternek hívják - magyarázatát hallgattam a mindenféle műszerekről. Már tudom, hol van a robotpilóta, hol kell felkapcsolni az ellenőrző lámpát, és hogy a pilóták feje fölött lévő műszerek java részét csak vészhelyzet esetén kell használni. Gyorsan megbeszéltem vele, hogy ha legközelebb együtt utazunk, akkor folytatjuk a "kiképzésemet", meg készítek fotókat, aztán pedig lekászálódtam a gépről, nehogy becsukják az épület ajtaját, mert akkor alhatok a repülőben...

Kint már várt az ismerősöm az autójával, jó nagyot beszélgettünk abban a fél órában, amíg hazafuvarozott, aztán pedig most itt vagyok, és pötyögök.

Sokat fényképeztem - ahhoz képest sokat, hogy milyen vacak idő volt -, ezeket a fotókat föltettem az Indára, itt lehet őket megtekinteni, az Oldtimer Expo-n készített képeket pedig - mert azon is voltam, Zoli barátom kifejezetten erre a rendezvényre mászott föl Pestre, aztán így én is elmentem -, szóval azokat a fotókat meg itt lehet megnézni :-)

Szép Magyarország, de többé nem élnék ott. Így, két hétig, túristaként, vendégként szívesen elvagyok benne, de annyira jó volt hazaérni Angliába...

28 comments:

NilsCo said...

Magyarország a végletek otthona, amihez ember nem nagyon nyúl, az szép tud lenni, de ahol nagy tömegben jelen van, az előhozza a visszásságokat.
Tájak itt is vannak legalább olyanok, mint más országokban, emberek meg... jaj. De ahogy kiderült számomra kanizsai ittléted alatt, azért csak lebecsültem a népeket, előfordulnak még az idegenekkel is kedves, közvetlen emberek. És ez azért reményre ad okot.

Remélem, azért te is inkább a szépet láttad, az marad meg benned, a rossz meg olyan hétköznapi, nem érdemes figyelni, csak a kedvedet veszi el, annak meg haszna nincs.

Andi said...

Ó, sok jó tapasztalatot szedtem össze, szerintem a posztom sem csak negatívumokból áll.
Azt mondják, amilyen az adjon isten, olyan a fogadj' isten. Ez persze nem mindig igaz, de, úgy tűnik, az esetek egy részében igen :-)
(Azért az időjárást kicseréltem volna egy számmal jobbra... :-D)

ÉvaZsuzsanna said...

Véletlenül tévedtem ide én, aki ha külföldön jár, örömmel gyűjti az élményeket, ám hazafelé már boldogan várja, hogy átlépje a magyar határt. Még a barátságtalan magyarok is hiányoznak, nem beszélve a családomról...

Andi said...

Igen, elhiszem, hogy neked a barátságtalan emberek hiányoznak.
Idetévedtél véletlenül, beszóltál egy fölöslegeset, ami - finoman kifejezve - udvariatlanságra és barátságtalanságra vall, aztán elhúzol a balfenéken, hogy többet sose gyere ide, és most, gondolom, okosnak, bátornak és tökéletesnek érzed magad :-)

Köszönöm, hogy demonstráltad, miért nem szeretem az átlagmagyarok társaságát, így már az is érteni fogja, aki eddig esetleg nem értette :-)

Cella said...

Én is véletlenül tévedtem ide. Egy régi barátom blogját kerestem, mert szükségem lenne rá. Ahogy nagyon sok mindenre. Immár 5 éve, hogy hazajöttem dojcslandból. suliba jártam, dolgoztam, most nem részletezem. hazajönni nem volt kedvem, mert tudtam, hogy az vár rám, amit te, Andi helyesen és kíméletesen megfogalmaztál. Hazatérésem után kb 2 hétig teli voltam lelkesedéssel, tervekkel, éreztem, hogy enyém a világ, csak mennem kell előre. és aztán: napról napra kiölte belőlem a tettvágyat, a lelkesedést, a kedvet ez az ország és a benne elő savanyú emberek. kezdve a családommal. ám ők sem voltak mindig ilyenek. igen, ez az ország savanyította be őket. ezek után/mellett, ha akarnám sem tudnám szívből szeretni ezt a hazát. pontosabban a hazának nevezett helyet, ami már nem is a miénk, kis robotoké. én nem akarok robotolni. mosolyogni akarok, ahogyan Te Londonban. 5 év szar után nincs már erőm, kedvem. pedig valaha azt hittem, mindig lesz erőm mosolyogni. az ember nem is gondolná, mennyire nehéz őszintén mosolyogni. de még nehezebb nap mint nap elhinni, és bízni abban, hogy van értelme annak, amit csinálunk, nyugodtan élhetünk egyszer. mert ma háború van, az emberek lelke ellen. hát ilyen ez a mi hazánk, ilyen az egész világ. csak van, ahol próbálnak tenni ellene.

Andi said...

Szia Cella! Azt hiszem, ennél szabatosabban, mint te tetted, nem is lehetne megfogalmazni azt a folyamatot, aminek most mindenhol a világon a szenvedő alanyai vagyunk: "...háború van az emberek lelke ellen." Igen, sajnos így van. A média, a politikusok, a pénzemberek mind-mind ellenünk dolgoznak a saját eszközeikkel. És az emberek többsége harc nélkül teszi le a fegyvert, belesavanyodik, belekeseredik mindenbe, elfogadja azt a sz*rt, amit a médiák nyújtanak neki és attól boldog, ha Kivagyok Géza nyeri a magyar Big Brother-t. Már el sem tudják képzelni az emberek, hogy mindezeken túl is van élet, vannak örömök, sőt, még boldognak is lehet lenni.

Én sem tudom a megoldást. Ami az én jövőképem Magyarországgal kapcsolatban, az meg nem tudom, megoldás-e. Ez az ország, nem tudom, mikor, de robbanni fog, a rengeteg feszültség, ami hosszú évek alatt felgyülemlett az emberekben, ki fog törni, és akkor már nem fog számítani, hogy ki melyik párt híve, mert mindenki elsősorban önmaga híve lesz, az élet híve, ez fogja őket egyesíteni.
Nem szeretném, hogy ez megtörténjen, de nagyon úgy tűnik, errefelé halad Magyarország.

A mai napig azt mondom, hogy aki teheti, menjen külföldre, éljen emberhez méltó életet, mert alanyi jogon mindenkinek jár a biztonság és az öröm, ezeket meg most Mo-on nem lehet megkapni.
Itt sem fenékig tejfel az élet, itt is akadnak problémák, itt is dolgozni kell, keményebben, mint az "őshazában", de itt legalább van miért.

Ettől persze Magyarország, mint táj, szép, és akadnak benne kedves és gondolkodó emberek is. Kár, hogy mostanában csak ennyi jót lehet elmondani erről a szép kis helyről, ami akár még most is, még innen is az otthont jelenthetné a számomra, ha más lenne benne az élet.

bl said...

en is veletlenul tevedtem ide, csak lenne 2 es fel megjegyzesem :)

elso lenne a fel, ami felig negativ es ertetlen: ÉvaZsuzsanna egyaltalan nem szolt be, nem tudom miert gondolod ezt.

viszont tudom az okat, hogy a WizzAir-en miert beszeltek magyarul: azert, mert az egy MAGYAR legitarsasag es nem angol.

ami meg a wifi-t illeti: szinte kizartnak tartom, hogy valaki ki/be kapcsolgassa a routert, inkabb valami gond lehetett vele, esetleg magaval az internettel!

udv

Hordós said...

hogy te mekkora egy nagyképű barom vagy!!!!

Andi said...

bl: Biztosan igazad van a router-rel kapcsolatban, hiszen éppen a felszolgáló tájékoztatott, amikor eléálltam, hogy kikapcsolta. És röhögött... Szerintem nem hazudott, hiszen tényleg "elmúlt" a net. Viszont... véleményed szerint tényleg a router ebben posztban a legfontosabb tényező? :-))

Azt meg, hogy egy-egy megnyilvánulást minek veszek, eddig is én döntöttem el, ezután is én fogom, ha te nem annak veszed, az pedig szíved joga, nem kell egy véleményen lennünk :-)

A WizzAir nem magyar légitársaság, hanem vegyes tulajdonú, a hat alapítóból egy volt magyar. A fő pénzügyi finanszírozó az amerikai Indigo Partners volt, viszont a légitársaságot Londonban jegyezték be.
Tudom, hogy mindenki a Wikipediát szereti bújni, tessék parancsolni, a link:

http://hu.wikipedia.org/wiki/Wizz_Air

Hordós: Éppen erről írtam a posztban :-) Köszönöm, hogy magasröptű, a poszt tartalmi részéhez kapcsolódó, udvarias, nyilvánosság elé való hozzászólásoddal alátámasztottad a véleményemet XD A legaranyosabb, hogy meg vagy győződve róla, hogy engem járattál le XD

bl said...

reszemrol barmilyen beszelgetest ertelmetlennek tartok.

tovabbi szep napot es minden mast!

Andi said...

Örülök a döntésednek, én is jobban szeretek azokkal beszélgetni, akik először tájékozódnak, utána írnak, vagy ha nem, legalább nem sértődnek meg azon, ha kijavítják őket. Nem, nem én... most éppen a Wikipedia :-)

Neked is szép napot! :-)

bl said...

Ön téved, véletlenül sem erről van szó! A lényeg az, hogy nem látom értelmét a társalgás folytatásának abban az esetben, amikor a másik fél nagy valószínűséggel beszól, lenéz vagy éppen kioktat, főleg, ha az teljesen váratlanul és meg nem érdemelten történik. Lehet van, akinek ez erőt ad, de nekem speciel nem. Elnézve a megjegyzéseket latom azért, hogy nem én vagyok az egyetlen. Tudom, valószínüleg nem vagyunk normális magyarok :) Élve a tévedés kockázatával azért kijelentem, hogy DE!

De hogy ne hagyjam kétségek között vergődni legalább wizzair ügyben:

http://wizzair.com/about_us/company_information/?language=EN - lap alja

vagy

http://en.wikipedia.org/wiki/Wizz_Air - első mondat

illetve megannyi oldal szerte az interneten. Igen, vannak külföldi tulajdonosok, de a cég az magyar. A malévnak is vannak/voltak magyar tulajdonosai, a cég ettől még magyar.

Üdvözlet a szomszédoknak!

Andi said...

Attól egy cég még nem lesz magyar, hogy van magyar a vezetésben, és vannak magyar alkalmazottak. Akkor pl. itt, Angliában szinte minden munkahely magyar lenne, hiszen sokan vagyunk itt, sokféle területen dolgozik ez a sok ember.

Hogy ki oktat ki kit, és ki ígérgeti, hogy nem folytat velem fölösleges társalgást, arról meg ne beszélgessünk, hiszen máris kommenteltél a "Tisztázzuk" című posztomhoz is. Ennyit a komoly gondolkodásról és megfontolt döntésekről, viselkedésről... :-)

bl said...

Igy van, ez utobbival egyet is ertek. Mar a bejegyzesemet is ugy kezdtem, hogy "lehet, hogy nem kene". Igen, tudom, vetkeztem, megesik, hogy amit teszek, azt elveim ellenere teszem, mintegy a sajat lelkiismeretem megnyugtatasa vegett.

Egy ceg On szerint magyar-e, ha:

- a CEO magyar
- a reszvenyesek tanacsanak elnoke magyar
- magyaorszagon van bejegyezve
- magyarorszagon van a telephelye
- magyar felugyeleteknek tartozik elszamolassal
- magyar adoszama van
- magyarok a dolgozok



ami nem magyar:
-a reszvenyek 100%-a erosen valoszinusithetoen nem magyar kezben van


Ha nem, akkor nem.


Termeszetesen ha nehany magyar ember dolgozik barmilyen orszagban, attol meg nem lesz magyar. De akkor se lesz magyar, ha On a keservesen megdolgozott penzeert egy ceget alapit kulfoldon.

Szerintem ezt hivjak "common sense"-nek.

Andi said...

A felsorolás már ott nem stimmel, hogy Mo-on van bejegyezve, és hogy a részvényesek nagy része magyar. Nem. Amerikai a részvényesek többsége és a cég Londonban van bejegyezve - ennél fogva nem lehet magyar adószáma sem. (Mellesleg hülyék lennének Magyarországnak adózni, amikor itt kevesebbet kell fizetniük adóként.) Ennél tovább már nem is kell menni, ez a kettő eldönti, hova kell tenni földrajzilag a céget.

Az, hogy a részvényesek tanácsának az elnöke magyar, számít? Az egész Európai Uniónak a soros elnöke magyar, akkor egész Európa magyar? :-D

El lehet itt vitatkozni a nagy semmin, de a tények azok tények.

Általános jelenség, hogy a magyarok minden híres és gazdag embert maguknak akarnak, ezért kiderítik róla, hogy a nagyanyjának az unokatestvérének a sógorának a hatodik szomjédának az ükunokája magyar volt, így a híres ember is magyar - szerintük. Úgy tűnik, most már nem csak emberekkel, hanem cégekkel is ezt teszik.
Ez a hozzáállás valószínűleg abból fakad, hogy ki van a magyar éhezve, hiszen a sikeres honfoglalás óta (régen volt!) más jelentősebb sikert/győzelmet nem nagyon könyvelhet el az ország magának.

Jókat szoktam mosolyogni az ilyen "magyarhajkurászásokon" :-))

bl said...

pest megyei birosag (mint cegbirosag)
bejegyzesi szam: 13-09-096209

Andi said...

XDDDD Erre már nem mondok semmit, bocs... XDDD Ez már nekem sok(k) XDDDD

Akármilyen számot is írhatsz ide, úgysem ellenőrzi le senki, ezzel, gondolom, te is tisztában vagy XDD Csak téged érdekel ennyire, a világon senki mást - beleértve engem is XD

Irigyellek, hogy ilyen butaságokra futja az erődből és az energiádból. Ez az ádáz önigazolni vágyás meg megnevettet - köszönöm a vidám estét! XDDD

bl said...

Kedves Andi!

Roppant módon örvendek, hogy ennyire szórakoztatom. Figyelmébe ajánlom a wizzair.com-ot, ahol a következő linken megtalálhatja az általam hivatkozott, nagy nehézségek árán előkotort információt:

http://wizzair.com/about_us/company_information/?language=EN

Ezt a linket már egyszer elküldtem Önnek, de úgy tűnik, hogy akkor nem sikerült venni a fáradtságot és megnézni. Ez nem gond, csak kicsit visszás ilyenkor nevetni máson. Természetesen, mint minden, ez is az Ön dolga.

További jó mulatást, hisz tényleg van min...

Andi said...

Valóban szórakoztató ez a kitartás, remélem, az élet fontos dolgaira is fordítasz ugyanennyi energiát - bár lehet, hogy arra már ezek után nem jut XD

Köszönöm a vidám perceket, neked pedig szép utakat a te saját külön magyar WizzAir-eddel. Én maradok az angolnál, az legalább létezik XDDD

További kellemes életet, és megkérlek, hogy többé ne gyere a blogomra. Csak elrontod a hangulatot a kellemetlenkedéseddel. Amióta te itt kommentelsz és magázódva próbálod osztani nekem az észt, a barátaim nem jönnek ide (mi nem szeretjük ezt a fajta stílust, nem is gyakoroljuk, kerüljük), számomra viszont ők fontosabbak, mint egy magadfajta, idetévedt, sosem látott, kötözködő idegen.

Isten veled! XDDD

bl said...

Legyen így!

További szép életet a normális magyarok között és egy olyan világban, ahol a tükröt még aranyárban mérik.

Andi said...

Köszönöm, de már megint nem figyelsz... Nem magyarok között élek XD
Tükör? Nálunk tök olcsó. Ezek szerint Mo-on nem, de ezen sajnos nem tudok változtatni.

Nem bírod ki, hogy ne a tiéd legyen az utolsó szó, ugye? Ez is tipikusan magyar XDDDD

Írj még ide valamit (úgysem bírod ki, hogy ne), aztán viszlát örökre :-))))

bl said...

kibirnam, csak annyit irok, h nem Mo.-on elek

Anonymous said...

Andi, ne aggódj, a párbeszédetek tanulságos volt.
Hogy lenne a Wizzair magyar???
Én tegnap utaztam vele, megint megfogadtam, hogy soha többet!!! :(
(Az 50 fontért hirdetett jegy 81 font lett mire kifizettem, a felszolgált ételekért még plusz sokszáz Ft-ot kellett volna fizetnem. Dedalonjuk nincs, hányós zacskót nem tartanak az ülés mellett, hanem külön kérésre adnak, ami szerintem nagyon ciki: miért kell a 250 utasnak tudnia, hogy rosszul vagyok, és jó magyar szokás szerint ahányan vannak, annyiféle sztorit költeni hozzá??!)
Nemrég mentem ki először Angliába, és ugyanazt érzem, amit te írtál a bejegyzésben.
A két ország annyira hasonló - tájak, időjárás, történelem (az első vh. előttig), stb - és közben ma az ugyanolyan árszínvonal mellett négyszeres fizetéskülönbség van.
Nemsokára csak 3-szoros lesz (hiába sztrájkolnak az angolok), de még így is érthető, hogy miért is hiányzik az emberek arcáról Mo-on a mosoly...
Valóban kinyírnak minket, szép csendben, és még azt sem látjuk, ki az "ellenség", mert úgy hívják: adó, áremelés, energiaszektor-felvásárlás, stb.
Erős a gyanúm, hogy az országból így kivitt pénz fordítódik valakiknek a gazdasági válság miatti deficitjének csökkentésére.
De bizonyítani sosem fogom tudni.
Bocs, hogy kicsit kipuffogtam itt magam, ha akarod töröld ki, nem tudom, mikor járok még erre.
Örülök, hogy találtál normális munkát Angliában, és hogy vannak arra normálisan viselkedő magyarok. :)

Andi said...

Aranyos vagy, kedves Anonymus, nem aggódtam egy percig sem :-)

Sajnálom, hogy neked nem jött be a WizzAir, szerintem arra jó, amire kitalálták, hogy légibusz-szolgáltatás legyen. Mert végülis az... Távosági busz, csak éppen a levegőben közlekedik.
Persze az is igaz, hogy nekem nincs szükségem pl. hányós zacskóra a gépeken, de most, hogy mondod, tényleg nincs bekészítve az üléstámlába, eddig észre sem vettem. Meg két és fél óra alatt én enni sem szoktam, inkább csak szlopálok ezerrel, mert iszonyat száraz a levegő a gépen - de ez minden gépre igaz.

Amiket írtál, azokkal javarészt én is egyetértek, és én meg annak örülök, hogy még azokon az embereken felül is, akiket én ismerek, vannak normálisan gondolkozó emberkék Mo-on is :-)

Kommenteket, ha csak nem spam, vagy nem trágár és/vagy sértő bárkire, nem szoktam kitörölni - csak nem vettem észre, hogy érkeztek újabbak, de most már behoztam az elmaradtakat :-)

bl said...

mar azt hittem sikerult leiratkozni innen, de tevedtem. Na de majd most!

Andi said...

Thanks, bl... :-)

Anonymous said...

A legszebb az egészben, hogy úgy mondod a "magyarok" mintha Te magad nem az lennél azért mert pár éve külföldön élsz. :) nevetséges. Én is Londonban élek, de attól még magyar vagyok és nem mondom, hogy hazaértem Londonba, pedig szeretek itt lenni :)

Andi said...

Mondhatnám azt is, hogy "oroszok", vagy "lengyelek", vagy bármi mást, de az nem fedné a valóságot :-)

Sajnálom, hogy olyan helyen kell élned, ahol nem érzed otthon magad, nem lehet kellemes. Kívánom, hogy forduljon jobbra a sorsod! :-)