Van a Facebook-on egy remek magyar oldal, az Ablak-Zsiráf - igen, ez most itt a reklám helye, ajánlom mindenkinek :-P -, ahol az egy szem adminisztrátor fáradhatatlanul rakosgatja fel nekünk az érdekes videókat, képeket. Nemcsak szórakoztat, hanem fel is hívja időnként a figyelmet erre-arra a képeivel, sőt, gyakran tanulni is lehet a posztjaiból. Jó kis oldal, na, erre (lenne) való a Facebook.
Az olvasóközönségétől viszont időnként agybajt kapok. Sokan azok a bizonyos "nem olvasok, csak írok" típusúak. Nemrég pl. nagyon mutatós cupcake-ekről tett föl képeket a Zsiráf. (Cupcake = angol süti, ami alul piskótaszerű tésztából, a tetején pedig akármilyen, ízlés szerinti krémből áll. Alakra olyan, mint a muffin, csak másféle tésztából készül. Pohárral formázták régen, innen a neve.) Persze volt, aki nem tudta, miről van szó, hát gyorsan belinkeltem egy cikket erről a sütiről, és hogy milyen egyszerű otthon is elkészíteni. A link alatti hozzászólásban egy másik hölgy közölte, hogy nem szereti a marcipánt és biztos nagyon nehéz elkészíteni ezt a sütit. (Valóban nehéz úgy sütni, ha valaki nő létére nem tudja megkülönböztetni még a marcipánt sem a krémtől... Vagy csak egy újabb nemolvasóval hozott össze a netes sors...)
Basszus, mi a bánatért linkelgetünk, kommentelünk, ha egyesek csak írogatnak, de olvasni nem olvasnak??? És ez annyira jellemző bármelyik netes oldalon, bármilyen témában... Mindenki csak a magáét fújja, a többiekre nem figyel, pedig talán megoldódna a problémája. Vagy ez a baj?
Én már annyi kérdésemre kaptam választ kommentekből, egyszerűen csak el kellett olvasnom őket és máris nem kérdeztem meg ugyanazt, amit már előttem hatan.
No comments:
Post a Comment