A változás küszöbén

USA a csőd szélén áll. Napok kérdése és fizetésképtelenné válik, ha nem egyezik meg a két párt. A két párt viszont nem nagyon akar dűlőre jutni egymással. Obama elnök a haját tépi, kizökkent a már-már közmondásossá vált nyugalmából, Amerika pedig egyre közelebb kerül a fizetésképtelenséghez.

Összefoglalva ennyi az utolsó néhány nap híre erről az országról.

Nem, még most sem lett politikai blog ez a kis napló, de az ilyen hírek mellett még én sem tudok szó nélkül elmenni. (Akik meg esetleg idetévednek okoskodni, meg vitatkozni, azoknak előre szólok: nem vagyok partner a dologban, nem szállok vitába senkivel. Ide lehet írni a véleményeket, mindenkinek lehet, ahogy nekem is van, de ennyi.) Mindig az jár a fejemben, hogy az a nagy világgazdasági válság, amit az amcsik gerjesztettek nemrég, jó nagy öngólnak bizonyult a számukra.

Valójában az űrhírek kapcsán figyeltem föl erre a témára és kezdtem el figyelni az eseményeket. Ritkán láthatja az ember egy nagyhatalom bukását, ezt nem akarom kihagyni.

Először ugye leállították az űrrepülő-programot, mert nincs pénz a repülők üzemeltetésére. Ezzel USA elismerte, hogy korántsem olyan gazdag már, mint volt, sőt.

A következő az volt, hogy, miután az oroszok jelen pillanatban a világűr urai, annyit kérnek egy-egy amerikai űrhajós oda-vissza utaztatásáért, amennyit akarnak - merthogy a taxiszolgálatot most csak ők tudják biztosítani. Kértek is, jó nagy összeget, egymillió dollárt űrhajósonként egy retúrjegyért. Amerika felszisszent... Nem fog ez összejönni...

Aztán az USA bejelentette, hogy a Hubble űrtávcsövet 2020-ig üzemelteti csak, utána a sorsára hagyja a világ legnagyobb fényképezőgépét, ellenben az oroszok mostanában küldték fel a saját "Hubble" távcsövüket az űrbe... ezek szerint nekik vannak terveik a világűrrel.

Azt viszont bejelentették az oroszok, hogy a terveikben a Nemzetközi Űrállomás már nem esik olyan súllyal latba, mint eddig, nem fognak rá annyi figyelmet, energiát - és gondolom, pénzt sem - fordítani. Most akkor vagy nem tudják amerikai lóvé nélkül üzemeltetni, vagy más terveik vannak az űrrel - ez utóbbi látszik valószínűbbnek, ha már a saját űrtávcsövüket felküldték.

Japán és Kína képes űrhajókat építeni, pénzük is van rá, hogy átvegyék az amerikaiak helyét, meg is fogják tenni, miért ne?

A majáknak ezzel a 2012-vel mégiscsak igazuk lehet; ha nem is fog elpusztulni a világ, vagy az élet a Földön, de úgy tűnik, nagyon ott állunk egy nagyhatalmi átrendeződés küszöbén.

Amerika lesüllyedni látszik a "futottak még" kategóriába, még az is elképzelhető, hogy ezt a mostani válságot nem vészeli át egy darabban. Nem csodálkoznék, ha atomjaira, de legalábbis államokra hullna szét.

Ami meg eddig is nyilvánvaló volt néhány ember számára, az most mindenki számára nyilvánvaló lesz, Kína veszi át az USA helyét, szerintem az oroszok támogatásával. Kína gazdag ország, ráadásul amióta felvásárolta az USA államadósságait, szinte egyetlen hitelezője Amerikának, fű alatt azóta ő diktál.

Érdekes hetek, hónapok, évek következnek, úgy érzem...

Amerikát, mint államot nem sajnálom. Ha bukik, hát bukik, magának kereste a bajt. Agresszív, törtető, mindenki más jogait sárba tipró, háborúpárti külpolitikát folytatott. Beleszólt országok belügyeibe puszta érdekből, a pénz miatt, közben meg békefenntartásról, meg terrorizmus elleni harcról beszélt. Sokszor fegyverekkel, rakétákkal lőtt szét országokat, ölt meg ártatlan civileket - akkor vajon ki a terrorista?

Szinte mindenkit meghülyített a saját terrorizmus elleni propagandájával, pedig semmi másról nem szóltak az ő kirándulásaik Közel-Keletre, mint a pénzről... Aki meg bedőlt ennek a maszlagnak, az meg is érdemli.

Nem, nem azért nagy most a szám, mert írják az újságok, hogy Amerika süllyedőfélben van. Már hetekkel ezelőtt elköszöntem Doug-tól, mert hiába beszélt nekünk annyit a békéről, szeretetről, mégis egyik-napról a másikra bejelentette, hogy repülőre kap és megy Afganisztánba. Gondolom, a US Army ezredeseként nem permetezni indult oda a repülőjével... Én meg szépen elbúcsúztam tőle, mert amíg űrhajós volt, addig egyet tudtam a gondolataival érteni, de ezeket most egy vonallal húzta át, amikor hirtelen katonává válva önként elment egy másik országba lövöldözni. Szépen megírtam neki, hogy itt akkor az útjaink elválnak, mert nem tudok egyetérteni semmivel, ami háború vagy fegyver.

Azóta is azon tűnődöm, hogy amiket bő egy éven keresztül írkált nekünk, abból vajon bármit is komolyan gondolt-e, vagy csak bégető birkanyájat akart maga köré gyűjteni hangzatos szavak firkálásával? Mert ez utóbbi sikerült. Én voltam az egyetlen, aki hangot adtam az egyet nem értésemnek, a többiek rá sem jöttek arra, hogy bálványuk épp az ellenkezőjét csinálja annak, mint amiről eddig beszélt. Jaj, csak az elvakult, kritikátlan fanoktól mentsen meg az isten...

Próbáltak győzködni a megszokott amerikai propaganda-dumával, ami már a könyökömön jön ki és egy szavát sem hiszem el, papoltak a terrorizmusról, meg a békéről - vicces ezekről beszélni olyankor, amikor a bálványuk éppen rakétákat készül kilőni emberekre, nem?

Hát így működik az amerikai agymosás és a hülyítés - már azoknál, akik lusták gondolkodásra használni a saját agyukat. Egészen közelről tapasztalhattam meg - őszintén bevallom, eléggé rémisztő volt a sok tökegyformán érvelő, tömegbe beleszürkült, magát rettentő okosnak képzelő, mégis kizárólag a mások szavait és unásig ismert szólamokat szajkózó egyenember.

Nem is bánnám, ha jönne valami új, mert amit Amerika az utóbbi tizenpár évben művelt, az már kritikán aluli. Nem tudom, milyen lesz az új világrend, jobb, vagy rosszabb, de mindenesetre más, és kiindulásnak ez sem rossz...